Szakály Péter: A pszichológus sem segített, csak magunkban bízhatunk

Szakály Péter, a bajnok DVSC-Teva csapatkapitánya részben kívülről nézte végig csapata ötmeccses vesszőfutását, mivel a kétes értékű sorozat elején sérült volt, és – saját elmondása szerint – még mindig csak 85 százalékos állapotban van.
Ha te nem vagy sérült, akkor is kikapott volna egymást követő öt bajnokin a Loki? – kérdeztük a 26 éves középpályást.
Lehet, hogy akkor is. De kívülről nézni a vereségeket gyötrelmes érzés volt. A tehetetlenségnél nincs rosszabb.
Most már újra játszol. Mivel tudod majd elmozdítani a holtpontról a Lokit a Kaposvár ellen, ma délután öt órakor?
Jó játékkal, góllal, gólpasszal. Csak általánosságokat tudok mondani. Elöl kell járnom a jó példával, mert tudom, hogy a társaim a kapitánytól várják ezt. Össze kell fognom a csapatot apuszta jelenlétemmel. Még ha nem is vagyok még csúcsformában. Olyan 85-90 százalékos állapotban lehetek a sérülésem után.
Ott leszel ma délután a kezdő tizenegyben?
Tegnap még úgy volt, nem hiszem, hogy Eli bá' változtatott volna. Szerencsére most már kezdünk kiegészülni. De még csak kezdünk!
Végül is mi volt az oka a klub történetében szinte példátlan – 24 éve nem tapasztalt – vereségsorozatnak?
Részben szakmai, de inkább lelki okai voltak. Mert nagyon remélem, hogy már múlt időben beszélhetek róla. Nem szoktunk hozzá ilyesmihez. Amikor kikaptunk a Videoton otthonában, Eli bá' (Kondás Elemér vezetőedző – a szerk.) még finoman beszélt hozzánk, nem baj, fiúk, legközelebb majd nyertek, aztán megint nem nyertünk, élesedett a hangnem, de az eredmények – pontosabban az eredménytelenség – változatlan maradt. Még kerekasztal-beszélgetést is tartottunk, mindenki elmondta, mi nyomja a lelkét, csak csak nem jöttek az eredmények. Mégpszichológus is ápolta a lelkünket – sikertelenül. Nem tudtuk, ilyenkor mi a teendő, ismeretlen volt az érzés. Hiszen az elmúlt bajnokságban egyszer sem kaptunk ki. Azt hittük, majd minden magától helyre áll. Hát nem! Magától semmiképpen, azért tenni is kell. Tavaly ahullámvölgyet az jelentete, hogy szűken győztünk. Most meg ött zakó egymás után. Elszállt az önbizalmunk, most azt kellene visszaszerezni, első helyen azzal, hogy ma délután legyőzzük a Kaposvárt.
Amely csak két ponttal áll mögöttetek, s ha győzne, elétek ugrana.
Ilyesmire nem is gondolok. Szerintem már túl vagyunk a nehezén, a Nyíregyháza elleni 3-1-es magyar Kupa-győzelem talán ezt jelzi.
Nem lehet, hogy túlságosan elkényelmesedtetek, elfogyott a motiváció a hat bajnoki cím után?
Ez, már elnézést, ostobaság. Nekünk ez a munkánk, mi a győzelmekért kapunk pénzt, ennél jobb motivációra nincs szükség. Mindenkinek magába kell szállnia, mindenkinek fel kell tennie akérdést, hol rontotta el, s ha ezen az önvizsgálaton túljutottunk, akkor kilábalunk a gödörből. Meg kell mondanom, jobbkor nem is jöhetne a téli szünet.
Mit kell csinálnotok télen ahhoz, hogy talpra álljatok?
Egy kőkemény alapozásra van szükségünk, és akkor tavasszal a régi Lokit láthatja a közönségünk. De úgy érzem, mármost kezdünk kiegyenesedni. Azt azért egyik csapat sem viseltevolna el, ha mindhárom irányítója – Selim Bouadla, Czvitkovics Péter és jómagam – egyszerre dől ki a sorból.
Nem vetődött fel, hogy menesztik az edzőtöket? A futball kegyetlen világában már egy döntetlen után is lapátra kerültek trénerek, hogy ne menjünk messzire, Győrben vagy az Üllői úton… Ti pedig öt bajnokit buktatok el zsinórban.
Nézd, mi egy emberként kiálltunk Eli bá' mellett, meg különben is, az edzőkérdés nem a mi dolgunk, hanem a menedzsmenté, a tulajdonosé. Nem hinném, hogy ugyanaz az edző, aki az elmúlt idényben a Vasas 1966-os sikere után újból veretlenül bajnoki címre tudott vezetni egy magyar csapatot, most rosszabb szakember lenne, mint tavaly ilyenkor volt. És azt sem gondolnánk, hogy mi rosszabb labdarúgók lettünk. Csak már győznénk végre, és akkor minden visszaállna a rendes kerékvágásba!
Őszintén: bízol még a bajnoki cím megvédésében?
Őszintén: realista vagyok. Nem is a tizenkét pont hátrány a sok, hanem az a forma, amelyben a Győr játszik. De a dobogó reális, már csak azért is, mert jelenleg is annak a harmadik fokán állunk.
Ch. G. A.