Sovány játék és döntetlen az El Sardineroban

Sergio Canales, a „csodagyereknek” kikiáltott, mindössze 18 éves kantábriai csatár közellenséggé vált Santanderben. Mint ismert, a támadó már a Real Madrid tagjának számít, amely megvásárlása után a folyamatos játéklehetőség érdekében egyből kölcsönadta addigi kenyéradójának. Canales így gyakorlatilag költözés nélkül úszta meg átigazolását és kölcsönadását egyszerre és maradt nevelőegyesületében. Teljesítménye azonban jócskán visszaesett a szerződése körül folyó hercehurca után: eddig 5 gólt hozott össze, ami nem túl félelmetes statisztika igaz, ezzel is vezeti csapata házi góllövőlistáját. A „hűtlenségét” azonban a szurkolók egy csoportja nem tudta megbocsátani, és mivel a kantábriaiak enyhén szólva sincsenek jó formában, személye céltáblává vált: a csatár minden labdaérintését fütyülik. Miguel Angel Portugal mesternek azonban nem a „Canales-ügy” jelentette az első számú fejtörést. A Racing (16., 26 pont) gyakorlatilag a B-csapattal fogadta a Zaragozát (17., 25 pont), amely győzelemre készült és alsóházi előzésre fente a fogát (csupán egy pont volt a különbség a két csapat között a találkozó előtt). Kiesett ugyanis Tchité, aki az előző fordulóban olyan szerencsétlenül ütközött a valenciai Dealberttel, hogy 25%-os halláskárosodást szenvedett, érthető hát, hogy az orvosok pihenést írtak elő számára. Rajta kívül Tono, Torrejón, Pinillos és Henrique is kidőlt (utóbbi nélkül a Racing még nem nyert ebben a szezonban, egy döntetlen, öt vereség a termés), így Portugalnak minden csapatrészben kezdő játékosok pótlásával kellett számolnia. Morris viszont újra bevethető volt és pályára lépett az 1649 perce gólképtelen örökifjú Munitis is. A védelemben Crespo és Martón kapott lehetőséget, ami azért volt rossz ómen, mert velük eddig mindig veszített a csapat. A hazaiak siralmas statisztikájában egy reménykeltő adat volt található: bár a Racing otthon csupán kétszer(!) hagyta el győztesen a pályát (ezzelegyike a legrosszabb hazai mutatóval rendelkező együtteseknek), de mindkét esetben újoncot fektetett két vállra (a Xerezet 3–2-re, a Tenerifét 2–0-ra múlta felül). A Zaragozánál José Aurelio Gay Gabit eltiltása, míg Uchét és Laguardiát sérülés miatt jegelte, de játékra jelentkezett Abel Aguilar és persze a kezdőben kapott szerepet a chilei „Chupete” Suazo is, akinek, mint mondják, ha jól megy a játék, Zaragoza felett kiderül az ég. Az aragónoknál lehetőséghez jutott Jarosik és Contini, a két új igazolás, akikkel Gaynek sikerült rendeznie hátul a sorokat és megteremtenie az összhangot a középpálya és a védelem között. A két csapat utolsó santanderi összecsapása döntetlent hozott (2–2) és Gay utolsó látogatása játékosként is vereséggel zárult (2–0 az 1993-94-es szezonban), így a Zaragozának volt miért iparkodnia. A motivációval a Racingnak sem volt gondja, a kiesés réme, no meg a pironkodásra okot adó hazai teljesítmény ösztönzőleg hatott. A találkozót jobban kezdték a hazaiak, bár első helyzetüket a vendégeknek köszönhették: a 9. percben Jarosik rosszul eltalált felszabadítása veszélyeztette saját kapuját, de Roberto helyén volt és mentett. Pár perccel később már igazi támadásból alakult ki veszélyes helyzet. Most Colsa bólintott, igaz lesről, amit a partjelző nem vette észre, így ha bemegy, gól, de a fejes hajszállal elkerülte a kaput. A Racing első rohamait túlélve a Zaragoza visszajött a meccsbe, Aguilar-Edmilson páros szépen megszervezte a középpályát, ami megnyugtatta a vendégeket. A találkozó ebben a részében sok apró szabálytalanság gátat szabott a folyamatos játék kialakulásának, s ez a Zaragozának kedvezett. A 33. perc eseményei már az aragón csapat fölényét hirdették: egy szabadrúgást követően a labda Aguilarhoz került, aki ballal tüzelt, de labdája elakadt Coltoriban. Később még Eliseu is megtornáztatta a kantábriai kapust, aki ha nehezen is, de hárította a Zaragoza újabb próbálkozását. Az első játékrészben már nem változott az eredmény, a csapatok 0–0-val fordultak. A második félidő álmosan kezdődött, úgy tűnt, mintha egyik csapat sem akarná törni magát a győzelem megszerzéséért. Canales-Xisco páros erőtlennek látszott, míg a másik oldalon Suazo alig találkozott érdemben a labdával. A Racing részéről Toni Moral próbálkozott többször, ám siker nem koronázta igyekezetét. A közönséget Csipkerózsika-álmából aztán egy Arizmendi-lövés rázta fel. A Zaragoza támadója Eliseu szögletét húzta kapura a 65. percben, de a veszélyes helyzetből végül nem lett gól. A csereként beálló Óscar Serrano még villantott egyet a hazaiak részéről is, Robertónak nyújtózkodnia kellett, hogy hárítani tudjon. A mérkőzés kicsit felpörgött a végére, főleg Serrano volt elemében, de a csatárok nem tudtak élni lehetőségeikkel. Kétségtelen, nem Suazo és Canales napja volt a mai. A ráadás perceiben Ander még majdnem lőtt egy gólt, de Crespo az utolsó pillanatban menteni tudott a kapu szájából, így maradt a döntetlen. Az eredmény egyik csapatnak sem kedvez: magukra húzva a kiesőzónát, tovább küzdhetnek első osztályú tagságuk megőrzéséért. Racing Santander: Coltorti, Crespo, Oriol, Moratón, Christian, Colsa, Diop (Lacen, 85.), Munitis, Canales, T. Moral (Serrano, 70.) és Xisco (Bolado, 70.) Felállás: 4-2-3-1 Zaragoza: Roberto, Diogo, Jarosik, Contini, Ponzio, A. Aguilar, Edmilson (Colunga, 75.), Eliseu (Pennant, 79.), Ander, Arizmendi (Lafita, 87.) és Suazo Felállás: 4-2-3-1 Vezette: Pérez Lasa