Rudolf: nem vagyok gép!

„Higgyék el, eddig sem rajtam múlt, hogy nem futballozom, egyszerűen nem voltam és még nem vagyok olyan állapotban, hogy bírjam a mérkőzésterhelést – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a hamarosan diósgyőri meccsszerelést öltő klasszis. – Azt szokás mondani, ahhoz, hogy játékra tökéletesen kész legyél, annyi időnek kell eltelnie, amennyit a sérülés miatt kihagytál. Nekem ennek nagyjából a negyede jutott, és már a csapattal edzettem, egyszerűen ez volt az elvárás, ezt követelte a mindenfelől érkező nyomás. Meg is sérültem, combizomhúzódás minimális szakadással. Persze, megértem, hogy mielőbb szeretne mindenki a pályán látni, én is így vagyok ezzel, de a korábbi hibáim tapasztalatával – amikor is rásérültem, mert a kívánatosnál hamarabb játszani akartam – most már tudom, ki kell várni az időt. Ez nem PlayStation, nem gép vagyok, amely gombnyomásra az ember szája íze szerint működik."
Kérdés, a DVTK-drukkerei mennyire veszítették el türelmüket. Egy-egy morgolódás legalábbis arról árulkodik, nem bánnák, ha villantana már a válogatott csatár.
„Én örülnék neki a legjobban, ezért edzem napi kettőt. A DVTK családi napján találkoztam a drukkerekkel, merthogy én is ott voltam. Azt éreztem akkor, hogy megértőek, türelmesek a szurkolók, szerintem ők is látták a válogatottbeli vagy a klubjában futballozó Rudolf Gergőn, hogy mindig a maximumra törekszik. Sosem húztam ki magam a munka alól, de az időt nem lehet átugrani. Most sem vagyok még készen, az alapozások arra szolgálnak, hogy olyan kondíciót szerezzen a futballista, amellyel bírja a meccsterhelést. Nekem ez kimaradt. És bár minden tőlem telhetőt megteszek, aligha az a csatár szerepel majd eleinte, aki a svédeknek győztes gólt lőtt."
A teljes cikk ITT olvasható!