Roy Hodgson

Mit szólt, amikor ma reggel Steven Gerrard és Jamie Carragher üdvözölte a kinevezését? Nagyon jólesett, alig várom, hogy találkozzam velük. Jamie-vel már összefutottam port Elizabeth-ben, de nem igazán tudtunk beszélni, még korai is lett volna. Mindkettőjükkel szeretnék ma beszélni, és persze a többiekkel – azokkal is, akik nyaralnak vagy a vb-n vannak még.
Büszke, hogy Ön lett a Liverpool történetének tizennyolcadik menedzsere? Elképesztően! A döntésnél nem volt másodlagos a klub történelme és persze az edzői tradíciói sem – ez egy olyan lehetőség, amelyre nem lehetett nemet mondani! Egyszerre vagyok büszke és izgatott azzal kapcsolatban, milyen lesz Pool-menedzserként dolgozni.
A Fulham drukkerei imádták Önt. A Liverpool kispadja túl nagy csáberővel bír? Őszinte leszek: semmilyen más munka nem tudott volna elcsábítani a Fulhamtől. Különlegesen jó kapcsolatom volt az elnökkel és a vezetőséggel, csodálatos játékosaim voltak, ennél jobb talán nem is lehetett volna. Csakhogy ott volt a lehetőség, a Liverpool engem akart, megkértek, hogy üljünk le tárgyalni, én pedig engedélyt kértem az elnöktől. Nem örült, de szerencsére itt a Liverpoolnál összejöttek a dolgok. Boldog vagyok, hogy itt lehetek.
Mikor hallott először arról, hogy a klub érdeklődik Ön iránt? Mi volt az első gondolata ezzel kapcsolatban? Pont mielőtt elutaztam Dél-Afrikába. A klub nagyon lelkiismeretesen minden lehetőséget megvizsgált. Az elsők között merült fel a nevem, de a vezetőség biztos akart lenni benne, hogy minden szóba jöhető jelöltet megvizsgál. Ez nagyon megnyugtató, hiszen tudom, hogy mindent figyelembe véve választottak ki, ráadásul egy kicsit még hajtaniuk is kellett, hogy megszerezzenek. Ez még csodásabbá teszi azt, hogy ma itt lehetek.
Milyen érzés volt, hogy a Liverpool érdeklődik Ön iránt?
Fantasztikus érzés volt, tele voltam várakozással és találgatással – és persze reméltem, hogy a vizsgálódás után is úgy gondolják, én vagyok a legmegfelelőbb ember a munkára.
Akkor tette meg első lépéseit edzőként, amikor a Liverpool uralta Európát. Tanult Bob Paisley-től és a hozzá hasonlóktól? A „liverpooli stílust” tanultam tőle. Papíron viszonylag egyszerűnek tűnt, de az egyszerűséget elérni valójában a legeslegnehezebb dolog a világon. Akkoriban Svédországban dolgoztam, és azt láttam, hogy Liverpoolban a mozgást, a dinamikát preferálják, a passzokat, azt, hogy a játékosok bármikor megjátszhatók. Persze mindez az olyan kvalitású játékosokon alapult, mint Keegan, Toshack, Dalglish és Rush – meg persze a Smith, Thompson, Hansen és Lawrenson alkotta hátsó alakzaton. Amikor Malmöben éltem, elhívtam magamhoz pár edzőt, Paisley már akkor is nagyon jó volt. A vezetőedző ugyan Graeme Souness volt, de Paisley dolgozott Melwoodban, emlékszem, egyszer leültünk egy teára. Igazán izgalmas személyiség! Persze az időt nem fordíthatod vissza, de nagyszerű volna, ha valami ahhoz hasonlót tudnánk létrehozni, amit ezek az emberek elértek. Sokat tud a klub hagyományairól és történetéről? Azt mondta, ez fontos szempont volt a döntésnél. Menedzserként nagyon fontos, hogy tisztában legyek vele. A Liverpool mindig is a figyelem középpontjában volt a múltja miatt, de természetesen egy kisebb klubnál is rettentő fontos, hogy az ember tisztában legyen a gyökereivel, azzal, hogy mit jelent az emberek számára. És erre Liverpool városánál nincs is eklatánsabb példa.
Vezette már az Intert, a svéd és a finn nemzeti tizenegyet is. Mennyiben más ez a munka? Őrültség volna összehasonlítani a többivel, ugyanakkor nem tagadhatom: ez karrierem csúcspontja. Sokat dolgoztam, hogy ide eljussak.
Mit tekint majd prioritásnak, amikor elkezdi a munkát? Fontos, hogy minél hamarabb munkához lássunk a játékosokkal, és olyan környezetet teremtsünk, amely alapot ad a fejlődésnek.
Mennyire fontos, hogy az Anfielden tartsa a kulcsjátékosokat, elsősorban Fernando Torrest és Steven Gerrardot?
Természetesen fontos. Nem hiszem, hogy bárki a klubnál szeretné elveszíteni őket. A szurkolókkal sincs ez másként, és mi a vezetőséggel mindent meg fogunk tenni, hogy kedvükre tegyünk. Meg szeretném mutatni nekik, hogy itt vannak a legjobb helyen. Megkérem őket, hogy adjanak esélyt a közös munkára, hogy túlléphessünk az előző szezonon. Mindannyian csalódottak, ebben biztos vagyok, a tavalyi eredmények miatt, úgyhogy a legjobbat akarom kihozni magamból. Butaság lenne garantálni bármit is, hogy ez vagy az fog történni, a játékosok nevében pláne nem beszélhetek, de mindent megteszek, hogy itt tartsam őket.
Tervezi, hogy beszél a még vb-n lévő vagy onnan idő előtt hazatért játékosokkal a felkészülési időszak kezdete előtt? Van, akivel még ma találkozom, délután több megbeszélésem lesz az olyan „öreg rókákkal” mint Gerrard és Carragher, de a csapat nagy részét telefonon fogom elérni. A hét végéig valamennyiükkel szeretnék pár szót váltani, jelezni nekik, hogy szeretettel várom őket vissza, haza.
Nem aggódik, hogy a világbajnokság hátráltatja a júliusi Európa-liga-selejtezőre való felkészülést? Hátráltatni hátráltatja, de mivel úgyse tehetünk semmit, kár is róla beszélni. A vb csak négyévente terheli le a játékosokat, akik viszont rettentően várják, nagyon sokat jelent nekik, így a legokosabb, amit tehetek, az az, hogy jó szereplést kívánok nekik. Klubedzőként kétségem sincs afelől, hogy keresztbe tesz nekem meg a felkészülési időszaknak, különösképp az idei, július 29-i selejtezőnknek. Nem épp ideális beosztás ez, de a futballban vannak néha helyzetek, amelyek közel sincsenek az optimálishoz, mégis meg kell birkóznia velük menedzsernek és játékosnak egyaránt.
Szó esett már esetleges új igazolásokról? Még nem igatzán volt időnk erről beszélni, csak kedd óta biztos, hogy én leszek a Liverpool új edzője. Kevés időm volt az elnökkel tárgyalni, és a vezetőség még latolgatja a lehetőségeinket. Természetesen ismerek jó játékosokat és vannak is ötleteim, de rossz döntés volna most erről bármit is mondanom. Ez a munka címszó alá tartozik.
Beszélt a vezetőséggel a rendelkezésére álló pénzügyi keretről? Nem, még nem. Egy dolgot világossá tettek számomra. Akármi is történik a klub anyagi helyzetével, együtt kell dolgoznunk és a legjobbat kihozni belőle. Biztosítottak afelől, hogy ha meg is kell válnunk valakitől, a vételár teljes egésze új játékosok vásárlására fordítható majd. Persze bízom abban, hogy senkit sem kell elengednünk, akit nem szeretnénk, de jó, ha letisztázzuk a dolgokat előre. Ma itt az elnök úr is, és ha beszéltem a játékosokkal, vele is le fogok ülni, hogy többek között erről is tárgyaljunk.
Európa több országában is sikeres volt – milyen érzés volna díjakat nyerni a Liverpoolal? Sokat jelentene. Sosem helyeztem előtérbe az angolságomat külföldön, mindig beilleszkedtem az adott kultúrába. Nem jöttem állandóan azzal, hogy „ezt mi Angliában nem így szoktuk”, ettől mindig is ódzkodtam, ugyanakkor sosem tudtam más lenni, mint angol. Saját nemzetednek nyerni valamit – ez fantasztikus dolog lehet. Ha ez Liverpoolban sikerül, az megkoronázza majd az egész karrieremet.
Beszélt egykroi Liverpool-játékosokkal vagy edzőkkel, mielőtt elfogadta az állást? Mondott valamit Danny Murphy, mielőtt távozott? (Danny Murphy jelenleg a Fulhamben játszik, hét évet töltött el a Liverpoolban – a ford.) Nem. Az BBC-ben találkoztam ugyan Alan Hansennel és Mark Lawresonnal (egykori Liverpool-játékosok, előbbi tizennégy, utóbbi hét évet töltött a klubnál – a ford.), de kerültük a témát, még csak szóba se hoztuk. Kennyvel és Christiannal (Kenny Dalglish, jelenleg a Melwood Akadémia egyik vezető edzője és Christian Purslow, a Liverpool ügyvezető igazgatója – a ford.) találkoztam a procedúra során, előbbinek is szerepe volt a menedzser kiválasztásában. Kennyt régóta ismerem, de rajta kívül senkivel sem beszéltem az állásról, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy egészen keddig én magam sem tudtam semmi biztosat. Babonából nem beszélek előre az ilyesmiről. Danny Murphy felhívott pár hete, hogy hallotta a pletykát, de akkoriban ez még tényleg csak pletyka volt, hát gyorsan le is zártuk az ügyet.
Tervezi, hogy beszél most vele? Az egyetlen, amit mondanék neki, az a Fulhammel kapcsolatos: a legjobbakat kívánom neki és valamennyi játékosnak. Elmondanám neki, mennyire élveztem a közös munkát és megköszönném az erőfeszítéseiket, a lelkiismeretes munkát a Fulhamért és értem. Ennek köszönhetem, hogy most a Liverpoolt vezethetem. Elismeréssel és hódolattal tartozom valamennyi játékosnak, és ezt tudtukra is fogom adni természetesen, de nem a Liverpoolról szeretnék beszélni velük. Van épp elég ember, akivel ezt megtehetem.
Kenny Dalglish volt az edzőváltás egyik kulcsfontosságú szereplője – Önt is ő interjúztatta. Mennyire tiszteli őt, milyen érzésekkel vág neki a végső soron közös munkának Liverpoolban? Nagyon tisztelem Kennyt, mint ahogy mindenki más is. Vitathatatlanul az egyik legnagyobb játékos volt, aki valaha is Pool-mezt öltött magára. Legendás alakja lett a klubnak és mindig fő helyet foglal majd el a a drukkerek szívében. A klubnak sokat jelent, hogy a hozzá hasonló emberek velünk vannak, és minden létező módon segítenek nekünk. Az ő neve különösen jól hangzik a szakmai stábban, hisz utánozhatatlan játékos volt.
A csapat kínos szezonon van túl, 19 vereséget szenvedett és minden kupából korán kiesett. Mik az idei céljai? Egyértelmű: jobban szerepelni. A Liverpool számára mindig is a BL-indulást érő helyezés volt a cél, ezt kell a lehető leghamarabb elérnünk. Önámítás volna csupán azért alacsonyabb elvárásokat támasztani magunkkal szemben, hogy hamarabb érezzük jobban magunkat. Minden egyes játékos egy sikeresebb Liverpoolban akar játszani, padlógázzal indulunk neki az új szezonnak. Mást nem tehetünk: dolgozunk érte. Nincs értelme az üres fogadkozásoknak, a szó elszáll, a tettek viszont bizonyítanak, azokon keresztül kell megmutatnunk magunkat, legyen szó az edzőpályáról, az Anfiledről vagy a világ bármelyik más stadionjáról. Ez a feladatom: dolgozni a játékosokkal és elérni, hogy azt érezzék, jók vagyunk. Mit üzen a szurkolóknak? Azt, hogy köszönöm, hogy itt lehetek. Nagyon várom a közös munkát a csapattal, és minél hamarabb szeretném kivívni a drukkerek támogatását, amit oly sok éve figyelek már kívülről. Sokszor elmondtam már, és ma is tartom, hogy a szurkolók itt a klub mottója szerint élnek. Ez az a klub, ahol sosem leszel egyedül, és ez jó érzés. Sok segítségre és támogatásra lesz szükségem, úgyhogy remélem, biztosítanak majd arról, én se leszek egyedül. Ennyi az üzenet. Segítsetek nekem, és én mindent megteszek majd.
Forrás: liverpoolfc.tv
Fordította: Csepelyi Adrienn