Rossi: "Az én csapataim mindig többet futnak, mint az ellenfél!"

Ketten az OTP Bank Liga legjobb szakemberei közül: Marco Rossi és Ricardo Moniz
"Attól kezdve, hogy a kétezres évek legelején a Saló csapatánál elkezdtem foglalkozni a gyerekekkel, az én csapataim mindig többet futottak, mint az ellenfél. Erre nagyon odafigyeltem, különös gondot fordítottam a kondicionális képzésre, és a Ferencváros ellen is ennek köszönhettük a sikerünket. No meg annak, hogy bevált a taktikánk, nem engedtük kibontakozni a Fradit" – kezdte értékelését a kedd éjszakai dél-pesti derbiről Marco Rossi, a Budapest Honvéd piemonti származású vezetőedzője.
Rossi a kispadon, illetve a kispad mellett állva (fel s alá gyalogolva) kezdte a derbit, aztán kénytelen volt a nézőtéren befejezni. Vajon miért? "Már a meccs elején szóvá tettem Iványi játékvezetőnek, hogy kettős mércét alkalmaz, amiért a mi játékosainknak sárga lapot ad, azért még szabadrúgás sem jár az ellenfélnek. Mi négy sárgát kaptunk, ők egyet sem, s például Leonardónak akadt egészen veszélyes könyökmozdulata is… Addig feszegettem ezt a kérdést, amíg felküldött a nézőtérre, pedig nem sértettem meg… ", magyarázta a tar szakember.
Ennél azonban izgalmasabb szakmai kérdés, hogyan sikerült megbénítania a Honvédnak a tavasszal a gólokat futószalagon gyártó Fradi, s ezen belül a gólkirályjelölt Böde Dániel játékát. "Nem hagytunk teret a Fradi gyors játékosainak, olyannyira megszerveztük a védekezést, hogy például Martínez egyik legfőbb feladata a jobbhátvéd Somalia előretöréseinek megakadályozása volt. Két középső védőnk, Ignjatovics és Tandia pedig ellehetetlenítette Bödét. Azt hiszem, ez volt az egyetlen esélyünk arra, hogy legyőzzük a Fradit, egy nyílt adok-kapokba belemenni öngyilkosság lett volna. Azt ugyanis továbbra is fenntartom, hogy a Ferencváros a Videotonnal együtt a két legjobb magyar csapat, óriási fegyverténynek érzem, hogy a zöld-fehéreket oda-vissza le tudtuk győzni."
A kispestiek támadójátéka hetek óta Davide Lanzafame köré épül. Az olasz center ezúttal kissé hátrébb helyezkedve szervezte a játékot, nyilván ez sem volt véletlen. "Nem, ezt így képzeltem el. Davide centert játszott, de kissé hátravontan, össze kellett szednie a labdákat. Ebben ugyan kissé felmorzsolódott, kevéssé volt veszélyes Jova kapujára, de megtette a magáét. És a győzelmet úgy értük el, hogy hat-hét játékosom sérült volt, Vernes, Alcibiade, Marshall, meg még egy páran, szóval, nagyon örülök ennek a három pontnak. A végén már öten voltak a pályán a Magyar Futball Akadémia növendékei közül!", mondta a Míster, aki még hozzátette, hogy a Videoton-meccset leszámítva a Honvéd mindig jól játszott tavasszal, csak nem mindig eredményesen.
A csapatot most – hét fordulóval a zárás előtt – három pont választja el a Fraditól, s négy a bronzérmes helyen álló Videotontól. Az olyannyira áhított dobogó papíron még elérhető. "Igen, de borzasztó nehéz meccseink vannak hátra, most Kecskemétre utazunk, s a Győrrel, a Haladással, az Újpesttel is találkozunk. Érdekes, az MTK és a Debrecen valahogy nem aggaszt, sokkal inkább a Vidi és a Fradi. Meglátjuk, meddig jutunk. Remélem, a dobogóig…"
Iványi itt még mosolyog, később bekeményít
Ch. G. A.