Megnyugodtál?
Nem is voltam ideges – válaszolta az FFT-nek Czvitkovics Péter.
Azért nyilván jobb a közérzete a futballistának, ha van csapata…
Értettem én a célzást, és persze, örülök, hogy ilyen gyorsan megoldódott a helyzetem.
Miért szakítottál a Kortrijkkal?
Mert úgy láttam, nincs esélyem beverekedni magam a csapatba. A felkészülési időszak nagy részében alapember voltam, az edzőmeccseken jól is ment a játék, dicsért az edző, de az előidény utolsó két hetében megváltozott a helyzetem. Egy fiatal tehetség felépült, s jött egy új igazolás is – mindketten elém kerültek a rangsorban. A bajnoki rajtot megelőző főpróbán mára lelátóra ültetett az edző…
Rákérdeztél, hogy mi a gondja veled?
Az elmúlt idényben többször is beszéltem a szakvezetővel, érdeklődtem, mi a probléma velem, miért nem kapok rendszeresen lehetőséget.
Mi volt a magyarázat?
Első időben azt mondta, nem vagyok elég agresszív, majd volt olyan észrevétele is, hogy lassan reagálok egyes szituációknál. Amikor kiigazoltam, mondtam, kellett idő, hogy felvegyem a ritmust, de lassú nem voltam sosem, ezt a statisztika is bizonyítja: az első tíz métert figyelembe véve a legjobb öt játékos között voltam. Mindegy, felesleges ragozni, éreztem, bármit is teszek, nem leszek kezdőjátékos.
Akkor tényleg nem volt más választásod: muszáj voltál lépni.
Maradhattam volna a fenekemen, és várhattam volna a havi fizetéseket, de annak ellenére, hogy korábban volt olyan kijelentésem, miszerint immár a pénz is motivál, kiderült, nekem fontos még a futball! Sosem voltam hasonló helyzetben, nem is kellemes, ha nem számítanak az emberre, de bennem még dolgozik a bizonyítási vágy.
Debrecenbe kellett jönni, hogy bizonyíthass?
Nyilvánvalóan kudarcként is felfoghatnám a hazatérést, vitathatatlan, hogy jobban is elsülhetett volna ez a külföldi kaland, ugyanakkor nem felejtettem el futballozni, sőt! Fejlődtem, sokat tanultam Belgiumban.
Például mit?
Belém verték azt a győzni akarást, azt a profi mentalitást, ami nem mindig volt rám jellemző – a belga srácoknál ugyanakkor ösztönös. Most bátran kimondom: legyen az lábtenisz, vagy sorverseny, én mindig nyerni akarok!
Itt nem kell a beilleszkedéssel törődnöm, barátok közé kerülök, ismerem a környezetet, tudják, mire vagyok képes. Én is bízok magamban, hiszem, hogy velem erősödik a DVSC.
Emlékszem, viccesen azt mondtad, a Debrecen azért lehetett bajnok az előző idényben, mert eligazoltál. Most akkor hátradőlhetnek Fehérváron?
Nézd, az a Loki, amiben még játszottam, sok mindent elért, sokan, köztük én is, kicsit elkényelmesedtük, szükségünk volt a környezetváltozásra. Most viszont újult erővel térek vissza. Az pedig, hogy a Vidi megnyugodhat, azért sem igaz, mert a DVSC mellett az ETO is bajnokesélyes. Figyelemmel követtem az NB I-et, tisztában vagyok az erőviszonyokkal. Izgalmas szezon elé nézünk, úgy látom, most már egyik favorit sem utazhat úgy idegenbe, hogy biztos a három pont megszerzésében.
És neked bérelt helyed lesz a kezdőben?
Biztos helye senkinek sincs, de ha megfelelően teljesítek, megkapom a lehetőséget. Belgiumban játszottam mindkét szélen, középen, és a csatár mögött is, szóval ott igyekszem majd a legjobbamat hozni, ahol számít rám a mester. Eligazolásom óta Szakály Peti vette át a korábbi szerepkörömet, és remekül is teljesít, de ő is képes más poszton is kimagaslót nyújtani.
A válogatottban is régi-új csapattársad kapott esélyt. Te már lemondtál a nemzeti mezről?
Dehogy mondtam, szeretnék úgy focizni, hogy ismét számításba vegyen a kapitány. Senki ne képzelje, hogy levezetni jöttem haza! Meg szeretném mutatni a kétkedőknek, hogy sok van még bennem , és ha úgy adódik, ismét vállalnám a külföldi megméretést.
Előbb azonban a Honvéd jön.
Igen, rangadón térhetek vissza. Remélem, győztes meccsen. Rajtam nem fog múlni a Loki sikere. Mondom, Belgiumban megtanították: csak a győzelem elfogadható.
fotók: Blikk
