Az Aranycsapat
Solothurn békés kisváros Bern közelében, amely hatvan évvel ezelőtt korántsem volt ilyen csendes – legalábbis három héten át. A több ezer éves, és több mint 15 ezer fős városka legnagyobb nevezetessége ugyanis az, hogy az 1954-es nyári labdarúgó-világbajnokság alatt itt szállásolták el a magyar válogatottat, az akkor már olimpiai győztes együttest, melyet toronymagas esélyesként emlegettek Svájcban is. Az évfordulóra emlékezve, a Svájci Turizmus segítségével a FourFourTwo április 23-án meglátogatta otthonában a ma már 74 éves Herbert Kullyt, aki a világbajnokság idején még csak 14 éves kissrác volt, és aláírást is kért a csapattól az egyik étlapra a Hotel Krone előtt. A sztori szépséghibája, hogy pár évvel később egyheti fizetéséért eladta, amit persze hamar megbánt. Ma is tisztán emlékszik mindenre, és érdekes dolgokat mesélt. Azt tudtátok, hogy a magyar csapatot azért is csodálták a helyiek, mert nemcsak lábbal voltak zseniálisak, hanem fejben is? Ez egy sakkversenyen derült ki, ahol az Aranycsapat tagjai igencsak megszorongatták a helyi szövetség játékosait. A magyar "amatőr" futballistákat nagyon megkedvelte a város, ahol igen gyorsan elterjedt a titokzatos kelet-európai blokkból jött, szokatlanul jó kedélyű társaság híre. "Míg mi megtanultuk tőlük a 'kulák' és a 'kolhoz' szavakat, ők szabadnak érezték magukat, hogy oda mehetnek, ahová akarnak – mesélte a FourFourTwo-nak Kully. – Két játékosnak még azt is megengedték, hogy cigizzenek, de az alkohol és a csajozás tabu volt. Utóbbiban azért nem vagyok annyira biztos, lévén csak 14 éves voltam, és nem voltam ott a szobájukban…" Hogy mi igaz abból a legendából, hogy az Aranycsapat egyik tagja egy szobalánnyal töltötte az éjszakát, kiderül a FourFourTwo Magazin júniusban megjelenő számából, amelyből természetesen azt is megtudhatjátok, ki cigiziett a csapatból.
