Tromposch Ádám Görögországban
Strandtörölköző, naptej, búvárszemüveg, fürdőgatya, napernyő, strandpapucs, napszemüveg… Ja, és persze egy Puskás-mez; mindezek kihagyhatatlan kellékei egy igazi görögországi nyaralásnak. Hogy miért is írom mindezt? Az idei világbajnokság kezdetén volt szerencsém majdnem két hétig Görögországban átélni az izgalmakat. Egyrészt persze azért volt ez szerencse, mert tíz napig pihenhettem ki a hazai futballközeg okozta fáradalmakat, másrészt pedig azért, mert életemben először olyan országban tartózkodtam a vb idején, amely ország csapata bizony ott van a világversenyen. Kissé furcsa érzés is támadt bennem, amikor Puskás-mezben jártam az utcákat, keresve a megfelelő meccsnézős helyeket, és minHdenhonnan őszinte, vidám invitálással próbáltak meggyőzni, hogy egy ilyen mezben nekem kötelező az adott bárban nézni a mérkőzést.
Az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy már a nyaralás előtt eldöntöttem, hogy egy afféle felmérést csinálok, vajon hányan ismerik majd meg a hátamon lévő nevet, és hányan jönnek elő a különféle történetekkel Puskás nevének láttán. Mondanom sem kell, hogy nem csalódtam. A görögök tízesre vizsgáztak Puskás ismeretből, kívülről fújták az eredményeit, és persze mindenki ilyen mezt akart. Egy bár tulajjal különösen jóban letten, Dimitris ugyanis nagyon is értett a focihoz, és Puskás neve mellett Détári is szóba került. Nagyon szomorúan vette tudomásul, hogy Détári jelenleg nem egy neves klub vezetőedzője, és hosszasan ecsetelte, hogy Puskás mellett Őt is hősként kezelik a 2004-es Európa-bajnok hazájában. Az egyik este egy görög szurkoló megkérdezte tőlem, hogy mi magyarok mikor játsszuk le az első meccsünket Brazíliában… Máig nem tudom, hogy viccnek szánta-e, vagy teljesen komolyan gondolta. Aztán végre eljött az első görög meccs, kíváncsi voltam, hogy egy kis falucskában, miként élik meg a nemzeti csapat eredményeit. Sokan sokféleképpen reagáltak a Kolumbia elleni vereségre, de senki nem volt igazán dühös, a Japán elleni döntetlent követően pedig mindenki a játékvezetőt átkozta, majd elkönyvelte, hogy a görögök bizony ki fognak esni. Ma már tudjuk, hogy Görögország továbbjutott egy 93. percben megítélt büntetőnek köszönhetően… A görög meccsnézős hangulatban kicsit csalódtam, bár az igazi izgalmakról már lemaradtam, mert a nyaralás is véges, így már csak elképzelni tudom, mit éltek át a bárokban a görögök Samaras góljánál. Az azonban biztos, hogy sokáig jó szívvel fogok visszagondolni az ott eltöltött napokra, mert végre én is belekóstolhattam abba, milyen is szívből szurkolni egy csapatnak egy ilyen eseményen. Az egyetlen problémám az, hogy az én életemben a magyar futball helyzete folyamatosan romlott, és évről évre egyre kevesebb esélyt láttam a kijutásra, amikor pedig elkezdtünk hinni, kiderült, hogy minden csak szimpla ámítás… Összességében remek élményekkel gazdagodtam, elképesztő, hogy Görögországban többen ismerik Puskás nevét, mint mondjuk Mitroglou-ét, azonban valami azt súgja, hogy még sokáig ez lesz a legjobb vb-emlékem. Ha valaki ezen a nyáron Görögország felé veszi az irányt, a bőröndből semmiféleképpen ne hagyja ki a Puskás-mezt, bár egy jó Détári dressz sem fog csalódást okozni.
