Meglepődtem, amikor az Andorra-Magyarország vb-selejtezőt megelőző tegnap esti sajtóértekezleten odalépett hozzám egy andorrai újságíró: „Ismeri Csóka Józsefet? Holnap este ő is itt lesz a mérkőzésen! Mit tudna mesélni róla?”
Nos, azon túl, hogy az ötvenes évek derekán a Honvédban futballozott, s többször Puskás Ferenccel együtt is pályára lépett, s hogy 1956-ban disszidált, majd Spanyolországban telepedett le, vajmi keveset. Arra még emlékeztem, hogy a nyolcvanas években a Népsportot tudósította, de aztán megszakadt a fonal.
„1964 óta Andorrában él, 76 éves, és ott lesz a mérkőzésen, találkozhat vele személyesen is. Ma interjút készítettem vele!”, büszkélkedett a kolléga.
És a mai Diari d’Andorra sportrovatában már olvastam is a cikket, amelynek lényegét közöljük:
„Születésére nézve magyar, fél évszázada Andorrában él, s 1956-ban hagyta el a szovjet megszállás elöl menekülve Magyarországot, hogy Franco Spanyolországában telepedjen le. Miután játszott az Atlético Madridban, az FC Andorra játékosa lett, a klub aranykorában, a hatvanas években. Érzelmei most megoszlanak a két ország, a két válogatott között.
– Nem ismerem a mai játékosokat, de óriási illúzióval várom a mérkőzést. Persze, hogy kimegyek az Estadi Comunalba, találkozni akarok a magyarokkal – mondta Csóka.
Csóka nem akart jósolni.
– Persze Magyarország az esélyes. Nyilván nincsenek már olyan játékosaik, mint az ötvenes-hatvanas években voltak, Puskás, Kubala, Czibor, Kocsis, de fejlődnek. Mindenesetre nem lesz könnyű dolguk, nem könnyű győzni Andorrában, az oroszoknak is csak 1-0-ra sikerült, igaz, annak már öt éve.”
Ennyi volt az interjú Csókával, de aztán meglepve láttam, hogy tőlem is idéztek egy-két mondatot, kiemelve, hogy a magyar FourFourTwo munkatársa vagyok…
Ch. Gáll András (FourFourTwo, Andorra)
