Pirlo: Nulláról indulunk

Andrea, négy évvel ezelőtt a legidősebb fiad is nagyon fiatal volt, de ma már készen áll arra, hogy szurkolóként élje meg a világbajnokságot. Mik lehetnek a legfontosabb benyomások egy ilyen hatalmas eseményről gyerekszemmel? Niccolo néhány napon belül lesz hétéves, és már nyomon követi az olasz bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is. Még nem teljesen érzi át a világbajnokságot és annak fontosságát, de biztos vagyok benne, hogy június-július között fel fogja fedezni a torna varázsát, és örökre beleszeret. Mik a saját gyerekkori emlékeid a világbajnokságról? Csak pillanatokra emlékszem az 1986-os mexikói tornáról, amikor a válogatott elég hamar kiesett, de pontosan fel tudom idézni az 1990-es olaszországi vb mágikus pillanatait. Hihetetlen hangulat volt, és pontosan emlékszem a nyári délutánokra és estékre, amiket meccsnézéssel töltöttem. Nagyon gondtalan idők voltak, és olyan vadul szurkoltam, mint bárki az én akkori korosztályomból, de sajnos Olaszország nem tudott bejutni a döntőbe, amit végül Németország nyert meg. Tizenhat évvel a keserű csalódás után, az akkori gyerekek és tinédzserek – az 1970 (mint a második számú kapus Angelo Peruzzi) és 1983 (mint a középpályás Daniele De Rossi) között született generáció – a lehető leglátványosabban vett revansot: német földön nyerte el a trófeát, az elődöntőben a házigazdákon túljutva. Olyan élmény volt ez, amit egész életemben soha nem fogok elfelejteni, semmi sem lehet jobb érzés annál, mint a hosszabbítás utolsó percében győzni egy stadionban, ami zsúfolásig tele van német szurkolókkal. A másik kulcspillanat a Berlin felé vezető úton a tizenegyes volt, amit Totti lőtt be az ausztrálok ellen a legjobb tizenhat között, és amivel végül jól alakult szémunkra az eredmény. Tíz emberrel játszottunk, és győzelmünk ígéretes előjel volt mindannyiunk számára. Németországban fantasztikus hangulat volt, a stadionon kívül is. Remélem, idén sem lesz ez másképp! Mit vársz az afrikai kontinens első világbajnokságától? Már megismerhettem Dél-Afrikát az előző évi Konföderációs Kupán, és lenyűgözött az ország. Remélem, a világbajnokság sikeres lesz, és nagy tömegeket mozgat majd meg. Jó dolog lesz helyi idő szerint télen játszani, mert legalább nem lesz nagy forróság. A magassági problémára próbáltunk speciális edzéssel készülni Sestriere-ben, magaslati táborban. Csúcsformában kell lennünk, beleértve a légzésünket is. A játék is változik egy kicsit, mert a labda sebessége megnőtt, és többet van a levegőben, nehezen esik le. Azért edzünk, hogy magabiztosak legyünk ilyen körülmények között is. Melyik országok válogatottjai a legesélyesebbek a végső győzelemre, és kik lesznek szerinted a 2010-es torna legnagyobb játékosai? Azt kell mondanom, hogy Anglia, Brazília és mindenekelőtt Spanyolország a mezőny előtt jár. A játékosokat nézve szerintem a spanyol középpályás Xavi, aki már több éve folyamatosan ottvan a legmagasabb szinten, és az angol Waxne Rooney, aki még mindig fiatal, de egyre erősebb, lehetnek azok, akik a hátukon viszik majd csapatukat a harcban. Mi a helyzet Olaszországgal és az olasz játékosokkal? A selejtezősorozatban minden jól ment. Nem úgy állunk neki a tornának, mint a legnagyobb esélyesek, de a formánk többé-kevésbé megfelel az előzetes elvárásoknak, és a válogatottunk tradícióinak. Nem játszottunk előmeccset Dél-Afrika előtt, akárcsak négy éve, és tavaly nyáron gyengén szerepeltünk a Konföderációs Kupán, talán mert nem koncentráltunk eléggé. Címvédőként visszatérni a világbajnokságra nagyszerű, de mindent a nulláról kell újrakezdenünk, és nem tartanak minket fő esélyesnek. Ez zavar engem a legkevésbé, mert így a lehető legkisebb felhajtás mellett kezdhetjük meg a tornát. Az edzőtáborban azért dolgoztunk, hogy tökéletes kondícióban legyünk a torna kezdetére, és a technikai stáb is ugyanúgy készül, mint 2006-ban, azt leszámítva, hogy amint már mondtam, ezúttal magaslati edzésekkel készültünk. Egy világbajnokság előtt a hosszú szezon minden szenvedése és fájdalma eltűnik, mert egy csodálatos viadalról van szó, amin ha játszhatsz, minden fáradtságod szertefoszlik. Ha megnevezhetnél egy játékost, akit feltétlenül magaddal vinnél Dél-Afrikába, ki lenne az? Mindent megpróbáltam megtenni azért, hogy Alessandro Nesta visszatérjen a válogatottba, és az utolsó pillanatig küzdök ezért, de sajnos folyamatos sérülései nem segítenek ebben, és azt hiszem, ez nem fog összejönni. Ez a döntésem nagyon személyes és nehéz megmagyarázni, miért ragaszkodnék hozzá. Ami engem illet, ameddig csak képes vagyok rá, szeretnék játszani a válogatottban. Amikor már nem látom magamban az erőt, vissza fogok vonulni. Forrás: fifa.com Fordította: Boldizsár Márton