Petre Ivanovici lassan beilleszkedik Vácon

Hogy sikerült a beilleszkedés, hogyan fogadtak a társak? Nehézkesen, de sokat köszönhetek a társaimnak, no meg a klubnak. Húszévesen, számomra eddig idegen közegben, először külföldön, ez igazi kihívás. Igaz, felkészültem arra, hogy a fejlődésem érdekében szükségem lesz minden szorgalomra. Igyekszem is, de a labdarúgás csapatjáték, ahol a társakra is nagy szükség van. Nagyon sokat segítettek, úgy a pályán, mint azon kívül is. Hálával tartozom nekik és persze a klubnak és az edzőknek is, akiknek van elég türelmük hozzám. Mindez motivál, és remélem ezt már most, a tavaszi idényben sikerül a pályán meghálálnom.
Az első meccseden a Baktalórántháza ellen hogy érezted magad a pályán? Mindenkiben van egy egészséges feszültség, ha egy vizsga előtt áll. Így voltam ezzel én is, de ahogy az idő telt, gyorsan megnyugodtam. Tudtam, hogy nem lámpalázra, hanem koncentrálásra van szükségem, hogy bizonyítsam, miért is kerültem ehhez a klubhoz. Sajnálom, hogy gólt akkor még nem sikerült szereznem – bár lett volna lehetőségem – de szerencsére a társaim segítségével nyertünk!
Mit éreztél a legutóbbi hétvégén, amikor beálltál és 5 perccel utána rögtön egyenlítést érő gólt szereztél? Egy focista számára a gól jelenti a legnagyobb örömöt. A rúgott gól értéke akkor nagyobb, ha pontot vagy pontokat jelent csapata számára. Sajnálom, hogy ez a gól most csak egy pontot ért, mert győznünk kellett volna! Talán ha a szerencse is mellénk áll a végén, másképp alakul.
A tavaszi céljaid között mi szerepel? Most már csak a következő mérkőzésre koncentrálok, egyrészt hogy eredményesebbek legyünk, és minél előbb bekerüljek a kezdőcsapatba. Minden erőmmel, tudásommal azon leszek, hogy hozzásegítsem csapatunkat a kitűzött célok eléréséhez. Tudom, ez még sok munkát igényel. Álmom – természetesen – az első osztály, az ősszel ott szeretnék majd játszani. De addig is, remélem nem vallok szégyent. Hajrá, Vác!
(vacfc.hu)