Ouaddou: Mostantól csak a Nancyra koncentrálok!

– Miután Marokkó már az Afrika-kupa selejtezőjében búcsúzott, valamint esélye sem volt kijutni a 2010-es vb-re, azt mondta, elgondolkodik a válogatottbeli szereplésen. Meghozta a döntését? – Igen és úgy döntöttem, visszavonulok a válogatottságtól. Végeztem Marokkóval. Nagyon nehéz döntés volt, mert számomora óriási megtiszteltetést jelentett, hogy képviselhettem a hazámat. 12 év nagyon sok idő, úgy gondoltam, itt az ideje átadni a helyemet a fiatalabb generációnak. Igaz, az én posztomon még vagy három évig nyugodtan elfocizgathattam volna, de meghoztam egy döntést, amin nem kívánok változtatni. Most már a fiatalokon a sor, hogy véghezvigyék azt, amit mi nem tudtunk. Még most is megszakad a szívem, hogyha arra gondolok, Marokkó nem lesz ott az első afrikai vb-n… – Gondolja, hogy a marokkói szövetség képes lesz rendezni a sorokat, hogy legyen esélyük kijutni a következő vb-re? – Az, hogy most nem jutottunk ki abban mindenki felelős. Felelősek vagyunk mi játékosok, de a szövetség sem bújhat ki ez alól. Azonban úgy látom, minden marad úgy ahogy van. Közel négy hónapja tudtuk, hogy nem fogunk kijutni Dél-Afrikába, mégsem jöttek az új elképzelések, vagy akár egy új edző. Most ott tartunk, hogy júniusban nevezik csak meg az új szövetségi kapitányt, és szeptemberben kezdődnek az új selejtezők, addig meg összesen két meccset játszik a válogatott. Kérdem én, hogy lehet így lerakni egy új csapat alapjait, ráadásul két meccs után rögtön a mélyvízbe dobva őket? Nagyon sok mindennek változnia kell a jövőben, hogy afrikai és nemzetközi szinten is újra megjegyezzék Marokkó nevét. – Akkor mostantól 100%-ban a Nancyra koncentrálhat. Kevesebb gólt is kapnak ebben a szezonban, mint a tavalyiban, védőként ez azért dícséretes, nemigaz? – A téli szünet óta alaposan megváltozott a védelmünk felfogása, ebben nagy szerepe volt edzőnknek is. Sokáig sérülések és folyamatos változtatások miatt nem állt össze a védelmünk, de most bátran mondhatom, sokat segítünk a csapatnak, hogy megnyerje a meccseit. Michael Cretien visszatérése különösen nagy erősítés volt, hiszen egy kitűnő játékosról beszélünk. Florian Marange és Reynald Lemaitre szintén képzett labdarúgok, profik, akik tudják mi a dolguk. Úgy gondolom, hogy jól végezzük a dolgunkat. – Pablo Correa alapvetően támadó szellemű csapatot szeretne látni a pályán, de rájött, hogy a védekezés sem elhanyagolható. – A szezon kezdete előtt az volt az elképzelés, hogy egy teljesen más stílusban próbálunk meg játszani, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetve az összjátékra. Az előző szezonban tényleg előfordult olyan, hogy három vagy négy passz sem jött össze egymás után. Az elején abszolút nem értettük, milyen játékot is akar megvalósítani Correa. De 2010-ben valahogy csak sikerült kialakítani egy összhangot a csapaton belül, mert eddig főleg csak a támadásokra fókuszáltunk, és teljesen elfelejtettük azokat az értékeket, amik mindig is jellemezték a játékunkat. – Elégedett a csapat eddigi szereplésével? – Igen, az előző szezonhoz képest ugyanis most csupa öröm ebben a csapatban játszani. Nagyon szeretek olyan játékosokkal a pályán lenni, mint Julien Feret, Pascal Berengeur vagy Youssouf Hadji. A klubnál is egy teljesen más szemlélet uralkodik, és még ha az olyan meccseken, mint amilyen a PSG elleni volt, nem is látszik, de mi a pályán is sokkal jobban érezzük magunkat az előző szezonhoz képest. – A Párizs ellen nem jött ki a lépés (0–0), gondolja, hogy Marseille-ben jobban fognak teljesíteni? – Egy meccsen minden lehetséges. Képesek vagyunk arra, hogy legyőzzük az előttünk álló csapatokat. Voltak meccsek, amikor tényleg megérdemeltük az edzői letolást. Mostanában azonban meg van velünk elégedve a mester, és az idegenbeli fellépéseken is kellő motivációval lépünk pályára. Hazai pályán pedig gondolnunk kell a szurkolóinkra is, hiszen megérdemlik, hogy győzelmekkel szolgájuk ki őket. – Korábban sokszor volt rasszista támadások célpontja. Mit gondol, azóta mennyiben változott a helyzet Franciaországban? – Mostanában már egyre kevesebb az ilyen jellegű dolog. Úgy gondolom, az emberek lassan rájönnek, hogy a futball a szórakozás egyik legjobb fajtája, és inkább élvezni szeretnék, mint tönkretenni. Sokszor lehet hallani elégedetlenkedő hangokat a meccs végén, de ehhez már hozzászoktunk, ez a munkánk része. Néhány esetben engem is megtaláltak ezek a hangok, de ez nem tudom, miért jó egyeseknek. Ha valami gond van, sokkal jobban tudom tolerálni azt, ha meccs végén odajönnek és megbeszéljük a problémákat. – A támadások miatt gyakran szerepelt a médiában, a politikusok is előszeretettel hivatkoztak az Önt ért sérelmekre. Sikerült magát túltennie a dolgokon? – Ne feledjük, sokan a tudtom nélkül használtak fel a saját igazuk bizonyítására. Engem ma viszont csak a Nancy érdekel. Nem győzöm hangsúlyozni, nagyszerű csapatunk van, kitűnő edzőnk, aki ráadásul fantasztikus öltözői hangulatot hozott létre. Újra csak a labdarúgásra kell koncentrálnom. Ez teszi teljessé a napjaimat. Túltettem magam a dolgokon, de ezt senkinek nem kívánom, hogy átélje. Egy focistának se…
(football365.fr)