Őrzik a futballt

---

---

Nem mondjuk, hogy lelógott a térképről alábunk, de valóban közel voltunk az ismertvilág legvégéhez: Szabolcs-Szatmár-Beregmegyében, Őrön kezdtük a bajnoki szezont.A vendég a Piricse, a szint a „megyehárom”.

A pályáról a fák fölött látszik a kis falucskatornya. Őrröl fontos elmondani, hogyaz itteni lakosság annak idején nemesi címetkapott a határőrzésért – ez a nemesicím persze itt sem jelentett többet egyszerűpapírnál, nem járt vele se nemesi birtok,sem árumegállító jog, az őri nemesekugyanúgy okleveles parasztok voltak, mintaz őrségi vagy a székely lakosság legnagyobbrésze. A Kárpát-medence talán legtöbbszörfeldúlt vidékén már jó ideje békevan, az M3-as autópálya is érezhetően közeljött – minden adott tehát a fejlődéshez. Futballszempontból ez a fejlődés egy vadonatúj,három éve emelt klubház képébenmanifesztálódik. A klubház aprócska, de csillog-villog, a legtöbbet beszéltetett forrásunkszavai szerint „a környék idejár megcsodálni”.

A futballkomplexum amúgy a falu határátólvagy fél kilométerre van, ami nem jelentkülönösebb problémát, a drukkerek kikarikáznakkéthetente a meccsre, néha a játékosokis itt bográcsoznak a pálya mellett. Egyetlennegatív aspektusa van a falutól való távolságnak,mégpedig az, hogy nincs értelme állandó kocsmát működtetni, az ellenőr pedig nem engedi a kocsi hátuljából való kiszolgálásta meccs alatt, egész egyszerűen tehátnincs büfé.
Érkezésünk után egy sárga mezes úriembermellé sodródunk, aki kényelmesen cigarettázika falnak dőlve, és mint mondja: még bővenbelefér egy pisilés, nyugi, nem kell sietni, a meccset úgysem kezdhetik el azelőtt, hogy őelnyomja a csikket. És igaz: néhány perc múlvakezdő sípszó, új ismerősünket pedig új szerepkörbenlátjuk: ő a játékvezető.
A csapatoktehát szépen egymásnak esnek. A vendég az Őrhöz hasonlóan a megye III-as tabella aljánmerengő Piricse. A hangulat igazán jó. Az idő is kedvez neki, nincsenek se sokan, se kevesen – a száz közeli nézőszám talán inkább számít kevésnek, mint soknak egy ezerötszázas falu esetében. Ebben biztos szerepet játszik az a bizonyos távolság, de van itt más is. „Legutóbb tele voltunk, öt nullára nyertünk Bogát ellen, de gyöngén játszottunk” – mondja forrásunk, és a mostani nézőszámot óhatatlanul összekötjük a múltkori „gyönge” játékkal. „Rúghattok nekünk akármennyi gólt, ha rosszul játszotok, akkor megette a fene az egészet” – mondja a magyar nemes Kelet-Magyarországon. A fűbe ülünk az egyik biztonsági ember mellé, aki azonnal önteni kezdi ránk az információkat.
Pár éve az ifi csapat megnyerte abajnokságát, a játékosok lassan elkezdteka felnőttben focizni, és egész izmos,csupa fiatalból álló Őr képviselte a gyepena nemesi színeket. Ebben az ő fia volt ajobbszélső, a most 4-es mezben játszó, éstanúsíthatjuk: valóban jól mozog, Viktorral,az együttes eszével együtt felváltvarugdosták a gólokat, aztán lesérült, és mostPesten dolgozik. Két éve ez a csapat „még Apagyot is” kiverte a kupában, tavaly ötödikek lettek a bajnokságban. Aztán vagy négy fiú elment katonának, rendőrnek. Most már nincs ifi csapat, mert nincs rá pénz, és az is szerencse, hogy a mostani meccsre ki tudott állni egy teljes csapat.

Az Őr iszonyatos erőket mozgósít, hogy megszerezze a vezető gólt. Azok az utolsó átadások, utolsó átvételek! És az az egyértelmű szabadrúgásgól, amit nem ad meg a bíró! Pedig nem adja meg; a közönség szellemi magja, egy öt-hattagú társaság még vagy húsz másodpercig hitetlenkedve mered a pályára, majd tovább szidják az NB I-es Debrecen játékoskeretét. Az Őr nagy erőket mozgósít, hogy megszerezze a vezető gólt. Mégis 0–0 a félidő. Pedig, és írjuk le bátran a tényt, a Piricse kapuját a sporttörténet legalacsonyabb kapusa védi. „Nem kell félni, majd a második félidőben megszórjuk őket, mert nekünk nem az, hanem ez a kedvenc kapunk. És ezt Piricsén nem tudják” – mondja a mi biztonsági emberünk. És lőn: a meccs utolsó negyedében csak úgy ömlenek a gólok a kedvenc kapuba. A jég nagyon nehezen törik meg, kell hozzá egy tizenegyes.


Közben folyik egy párhuzamos, nem MLSZ-licenszestalálkozó a pálya mellett: négy-ötkisfiú fogott egy kiskaput a nagypálya túloldalán,áthozták az árnyékos oldalra, és különmeccset játszanak. Amikor az őrieknek megítélika büntetőt, közelebb jönnek ők is, az egyiküka póló alá dugja a labdát. A gólörömmelegy időben a kissrác is ugrálni kezd, a feje fölétartva a labdát: „Megszültem, megszültem!!!”.

A 75. perc után hatalmas pillanatok: lehetetlenvolt nem a meccsre figyelni: az őriek3–0-nál vérszemet kapnak, és mennek továbbeszetlenül a negyedik, ötödik stb. gól felé, alesből támadó piricseiek pedig bemutatják,mit jelent a veszélyes kontra. Mindkét oldalonhatalmas gólhelyzetek, a pályán és a pálya mellett feszültség, igazán nagy iram, és alényeg: 2, azaz két darab piricsei gól, őri ijedelem.
A 90. percben aztán ott a megnyugtatónegyedik, a vége tehát 4–2. És ezért a húszpercért bárhova érdemes lett volna elutazniaznap.
Minarik Ede