NB I: Szombati edzői értékelések

PMFC–Siófok 1–1 Mészáros Ferenc (Pécs): Tizenhét pontunk van feljutó csapatként és ma egy olyan együttes ellen játszottunk döntetlent, aki korábban a Debrecen és a Videoton ellen is pontot szerzett. Hiányzott a minőségi futball és a minőségi ember ma a csapatunkból, és a cseréknek is többet kellett volna hozzátennie. 1-0 után pontosabban kellett volna játszanunk, a lefújás után nehéz eldönteni, hogy nyertünk egyet vagy vesztetünk két pontot. A játékvezető ténykedése a mi szempontunkból katasztrófális volt, de nem emiatt nem nyertünk azt ki kell hangsúlyoznom." Ifj. Mihalecz István (Siófok): "Nagyon ambivalens érzéseim vannak a két ellentétes félidő miatt. Az eslő játékrészben úgy fociztunk, mint a hímte, nem mint a férfiak. Kihagytuk a helyzeteinket és sokat hibáztunk. A második felvonásban aztán férfiakként játszottunk, többet kezdeményeztünk, bár több helyzetünk nem lett. Ilyen a futball, magunknak köszönhetően nem vittünk el három pontot." Vasas–Videoton 1–1 Marijan Vlak (Vasas): "Nagyon fontos mérkőzés volt számunkra. A bennmaradásért harcolunk, vagyis minden eredmény, ami nem vereség, az jó nekünk. Tudtam, hogy egy kiváló képességű csapat látogat hozzánk, ezért a pont, amit ma szereztünk, nagyon értékes. Szeretnék gratulálni a játékosaimnak a hozzáállásért. Védekezésben jól játszottunk, az előrejátékban viszont még vannak hiányosságok, amiken javítanunk kell." Paulo Sousa (Videoton): "Az első félidő nagyon kiegyenlített játékot hozott, mindkét csapat mindent megtett azért, hogy gólt szerezzen. Úgy érzem, a második félidőben nekünk voltak komolyabb helyzeteink. Sajnos ezúttal sem sikerült belőnünk azt a gólt, amivel idegenben nyerhetünk. A futballhoz szerencse is kell, az első félidő végén egy gyönyörű támadást követően megszerezhettük volna a vezetést, sajnos azonban kimaradt a lehetőség. Ha az bemegy, teljesen más lett volna a mérkőzés képe, sokkal könnyebben jöttünk volna ki a második félidőre, és sokkal felszabadultabban játszottunk volna. Voltak helyzeteink a második félidőben is, elég ha csak Alves vagy Vasziljevics lehetőségére gondolunk. Továbbra is azért küzdünk, hogy idegenben is minél sikeresebbek legyünk. Szeretnék gratulálni Marijan Vlaknak, amióta ő az edző, nem veszített még mérkőzést a Vasas. Nagyon egységes, erős csapatot rakott össze a kollégám, amihez még egyszer gratulálok!” Honvéd–Újpest 2–0 Supka Attila (Honvéd): „Tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, mivel az Újpest az előző fordulóban 4-1-es győzelmével bizonyította, hogy jó csapat. Ennek megfelelően az első félidő tapogatózó játékot hozott, tartottunk egymástól, kerestük a fogást a másikon. A szünet után mi pörögtünk fel jobban, szereztünk két gól, és még rúghattunk volna többet is. Az igazsághoz tartozik, hogy a hajrában az Újpestnek is több lehetősége volt. Ebben a periódusban hiába kértem a játékosaimtól, hogy tartsuk meg és járassuk a labdát, várjunk a legjobb pillanatra, hogy gyors embereinket üres területre be tudjuk indítani, ezzel ellentétben sokszor mégis kapkodva, vaktában lövöldöztük be a labdákat. Értékes győzelmet arattunk.” Zoran Szpisjlak (Újpest): „Először is gratulálok a Honvédnak, mert ellenfelünk ma megmutatta, hogyan kell rutinosan és a lehetőségeket jól kihasználva megszerezni a három pontot. Lehetne most arról beszélni, hogy egy-két szituációt érdemes lenne visszanézni, de tény, hogy a Honvéd ma megérdemelten nyert 2-0-ra. Mi hiába alakítottunk ki több gólhelyzetet is, kihagytuk azokat, és ezt a sportágat nem helyzetekre, hanem gólra játsszák. Az első félidőben mutatott játékunkkal elégedett lehetek, hiszen a játékosok betartották az utasításaimat, a második félidőben a kapott gól után viszont mást kellett játszanunk. Megvoltak a helyzeteink, de azokat egymás után hagytuk ki. Magabiztosabbnak láttam a csapatot, mint korábban, csak a helyzetkihasználással volt gondunk. Dolgozunk tovább, van mit tanulni ebből a mérkőzésből. Igaz, egy vereség után mindig szembetűnőbbek a hibák. Úgy érzem, az első gól előtti tizenegyesnél nem volt testi kontaktus Rajczi Péter és, de mindenképpen szeretném megtekinteni a mérkőzés felvételét.” Zalaegerszeg–Kecskemét 1–1 Prukner László (ZTE): „Nagy lehetőséget szalasztottunk el, hogy megszerezzük az első győzelmünket. A Kecskemét támadó szellemű játékosokból állt, de kockáztatnunk kellett, hogy legyen esélyünk. Lélektani előnyt szalasztottunk el már rögtön az elején a 11-esnél, de tartásunkat bizonyítja, hogy még a szünet előtt tudtunk egyenlíteni. Eldönthettük volna a mérkőzést rögtön a második játékrész elején, de sajnos nem sikerült. Emberelőnyös helyzetben pedig ahelyett, hogy széthúztuk volna a mezőnyt, kapkodtunk és az ellenfélnek adtunk kontralehetőséget. Ha Bujor két helyzete közül legalább az egyiket kihasználja – a 11-est nem veszem ide -, akkor nálunk lett volna a lélektani előny, amit már nem adtunk volna ki a kezünkből! Az egy pont sokat számít, de jelen pillanatban nekünk kevés… Múlt hétvégén látottakhoz képest vannak javulások, de meg sok időnek kell eltelnie, hogy a régi ZTE-t láthassák a szurkolók.” Tomiszlav Szivics (KTE): „Valamit kellene mondani, de ha lehetne egy jokert előhúzni, akkor most előhúznám. A ZTE-nek kellett a pont, úgy gondoltuk, hogy felengedjük őket, hogy jobban támadhassanak, mi pedig az ellentámadásokat gondoltuk fő fegyverünket, például a Gyurcsó-Kocsárdi párharc révén. Ha a mérkőzés elején, a vezető találat után rúgtunk volna még egy gólt, akkor szerintem meg lett volna a győzelem. A gólunkat nagy hiba előzte meg, de nem hibáztatok senkit, a ziccereket kellett volna inkább berúgni. Azt szokták mondani, minden pontnak örülni kell, de úgy érzem, inkább kettőt vesztettünk. Gratulálok a csapatomnak, mert sok nehéz helyzetet túlélt: 11-es, kiállítás. A Zalaegerszegnek és Prukner Lászlónak sok sikert kívánok. Lehetne foglalkozni a játékvezetőkkel, de nem szeretnék, mert azt mindenki úgy tálalja, hogy az neki legyen jó.” Haladás–Lombard Pápa 2–1 Aczél Zoltán (Haladás): „Régen együtt játszottunk Véber Gyurival, most jó barátok vagyunk. Gyuri Magyarország egyik legfiatalabb és legjobb edzője. Ami a meccset illeti: csupán az első 25 percben játszottunk úgy, ahogy szerettem volna, utána a Pápa fölénk nőtt, sok gyenge teljesítmény akadt a csapatban. A szünet után a vendégek ránk erőltették akaratukat, ahelyett, hogy fociztunk volna, ívelgettünk, pedig Oross Marci ekkor már a pályán sem volt. De mindenképpen kiemelem a csapatomat, hiszen Nagy I Gábor és Tóth Péter nélkül is végig akartak a fiúk és hittek a győzelemben. Kovács István beállt és bár nehezen vette fel a játék ritmusát, az utolsó tíz percben megcsillantotta zsenialitását, parádésan futballozott. Kenesei Krisztián kilencven percig önmagához képest gyengén játszott, a 92. percben aztán mégis odaállt a büntetőhöz. Bevallom, én nem tudom, hogy odaálltam volna-e. Mondtam a fiúknak a héten, amit a sors elvett, azt egyszer visszaadja. A székesfehérvári vereséget máris visszaadta a sors, az akarat diadala volt a mai siker.” Véber György (Pápa): „Nehezen tudom normálisan értékelni a találkozót, mindenesetre először is gratulálok a Haladásnak a győzelemhez, amely nem adta fel a meccset, ehhez azonban kellett a végtelen amatőrségünk, ostobaságunk is. Ennél sokkal jobb futballra vagyunk képesek. Az első félidőben taktikai fegyelmezetlenségeket követtünk el, a szünet után viszont 1-0-s vezetésünket követően két-három nagy helyzetünk is volt. Az utolsó öt percre ép ésszel nem lehet válaszolni, az első osztályban ilyen amatőrizmus nem fordulhatna elő, a hibákért súlyos árat fizettünk. Ebben a meccsben bent volt a győzelem lehetősége.” Forrás és fotók: a klubok weboldalai Lendvay Lajos