Az első és utolsó, bajnoki címről döntő spareggio
A tegnap esti Bologna-Interről eszembe jutott, hogy milyen jó lenne visszaállítani az olasz futball egyik legszebb hagyományát, a lassan egy évtizede eltörölt spareggiót.
A spareggio egyedülálló intézménye volt a topligákon belül a Serie A-nak, azt jelentette, hogy ha a bajnokságot két csapat azonos pontszámmal fejezte be, akkor nem számított semmit a gólkülönbség, egy mindent eldöntő bajnoki döntőt kellett játszani semleges pályán.
Ugyanez a rendszer volt hivatott a kiesés kérdését is eldönteni, ha pontazonosság állt fenn, illetve az európai kupaindulásról szóló helyért is spareggiót kellett játszani, ha ugyanannyi pontja volt két csapatnak.
Utoljára 2005 tavaszán rendeztek spareggiót, amikor is Parma és a Bologna vívott meg azért, hogy az élvonalban maradhasson (2-1-es összesítéssel a Parma bizonyult jobbnak).
Aztán eltörölték ezt az intézményt, mondván, nem sarkallja gólkülönbség javításra a csapatokat, vagyis akkor épp ebben vélték megtalálni az olasz foci gyengülésének okait…
Pedig amióta csak szeretem az olasz focit, mindig azért szurkoltam, hogy egyszer spareggio döntsön a scudettóról, mert félelmetesen izgalmas lenne egy bajnoki döntő, és még akkor is inkább a pontazonosságért szurkoltam, amikor a kedvenc csapatom állt az élen a hajrában, és végül meg is nyerte a bajnokságot – mert az izgalom mindennél fontosabb.
De ez nem következett be, így az 1964-es Bologna-Inter (2-0) marad még hosszú-hosszú ideig az egyetlen spareggio, amely az olasz bajnoki címről döntött, ezért nosztalgiázásból nézzük is meg az összefoglalóját (vagy a teljes meccset):
