Itt éppen a pályán (mufclatest.com)
Átok sújtja az elmúlt évtizedben az olasz csatárokat.
Évről évre tűnnek fel tehetséges támadók, akikről vagy az derül ki, hogy lusta disznók (Balotelli, Destro), vagy az, hogy egyidényes csodák (Immobile, Cerci, Borini), vagy túlságosan sérülékenyek (El Shaarawy).
Utóbbi kategória fogalmát kimeríti Giuseppe Rossi, aki olyan sérülékeny, mintha valaki az égben minden áron meg akarná gátolni, hogy rendes futballista legyen belőle.
Az amerikai születésű olasz fiatalon került a Manchester Unitedhoz Parmából, kiviláglott a tehetséges, de folyton kölcsönadták, és folyton megsérült.
A Villarrealnál töltött hat éve alatt is volt sérült, de ott tudott még a leghuzamosabb ideig egészséges maradni, 136 meccsen szóhoz jutott, amelyeken 54 gólt szerzett.
Huszonnyolc évesen 30-szoros olasz válogatott, de mindig úgy alakult, hogy a világbajnokságok és Európa-bajnokságok előtt pont megsérült, így még egyetlen világversenyre sem jutott el.
Az elmúlt két és fél évet a Fiorentinánál töltötte, de toszkán földön sem tért vissza a szerencséje, ez idő alatt a bajnoki meccsek kevesebb mint felén, 33-on tudott pályára lépni – az olasz futball egyik nagy reménysége 28 évesen ott tart, hogy most kölcsönadták a Levantének – szegény….
