Storck: volt, ami neki is magas labda volt (fotó: FFT/Mravik Gusztáv)
Kétségtelen, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány és csapata erőn felül teljesített Franciaországban, és a német szakembernek számtalan szakmai mesterfogása volt, de ezúttal nem minden húzása jött be.
Előbbiek közül kiemelkedik azon képessége, hogy mindig az ellenfél játékához tudta alakítani a miénket, így sikerült Alabát kivenni a játékból az osztrákok ellen, labdabirtoklási fölényt kialakítani és nyomást gyakorolni Izland ellen, majd sebességbe kapcsolni Portugália ellen (bár talán Belgium ellen az olaszos nyerő utat, a játék lassítását kellett volna választani).
Az erőnléti felkészítés parádésan sikerült, még a negyedik meccsünkön, Belgium ellen is, hátrányban harminc percig mi uraltuk a meccset, nem tűntünk fáradtabbnak, mint az ellenfél játékosai, akik szinte mind topligákban edződnek.
További erénye, hogy győztes mentalitású, magabiztos csapatot csinált a válogatottból, amit viszont nem pszichológiai hókuszpókuszokkal ért el, hanem a biztos labdatartásra és rövid, gyors passzokra épülő játékkal, amely működött, így a játékosok mertek futballozni és nem szabadulni akartak azonnal a labdától, ahogy azt évtizedeken át megszokhattuk.
Hibái között tartom számon egyfelelől, hogy a középpályán a kreatív embereknek nem volt helyettesük, így Kleinheisler váratlan sérülése és Gera fáradsága után rombolókat volt kénytelen harcba küldeni (ezért Hajnal vagy Tőzsér, esetleg mindkettő elfért volna a keretben).
Különösen úgy, hogy Bese Barnabás kerettagsága teljesen felesleges volt, hiszen azért került be nullkilométeres válogatottként, hogy Fiolának legyen helyettese, ám Fiola sérülése után sem merte őt bevetni a kapitány, inkább átszervezte a védelmet, tehát Bese csak feleslegesen foglalt egy helyet a 23-as keretben.
És rendben, hogy Szalai az első meccsen igazolta a hozzá való ragaszkodást, de azt nem, hogy csak vele lehet számolni a kezdőben, Nikolics a lengyelországi idénye után megérdemelte volna, hogy egyszer kezdőként végigjátszhasson egy meccset, és Priskin is túl kevés játéklehetőséget kapott.
