Sousa felvette a kesztyűt
Egy edzői karrier első évtizedét nagyjából úgy kell felépíteni, ahogy Paulo Sousa tette.
Noha az első öt év, amely főleg Angliában telt (QPR, Swansea, Leicester) még nem hozott áttörést, de amióta 2011-ben a Videotonban lényegében "elölről kezdte", nagyon tudatosan lépeget fokról fokra felfelé.
Feltűnést keltő nemzetközi szereplés a Vidivel az Európa-liga-csoportkörében, majd bajnoki cím Izraelben a Maccabival, aztán bajnoki cím és Liverpool-búcsúztatással járó szép menetelés a Bajnokok Ligájában a Basellel – most pedig az első kaland abban a ligában, ahol még mindig mindenekfeletti az edzők szellemisége.
Paulo Sousa most megkapta élete FELADATát.
Az elmúlt öt évben ugyanis mindig olyan csapathoz szerződött, amelyben volt pénz és szándék az előrelépésre, az építkezésre, a Fiorentinánál most viszont mintha egyik sem volna meg.
Mario Gómez, Mohamed Salah, Alberto Aquilani, Alberto Gilardino, David Pizarro, Alessandro Diamanti, Neto, Stafan Savic, Andrea Lazzari – csak a legfontosabb játékosok, akik most nyáron elhagyták a klubot – az érkezők oldalán pedig egyelőre csak Davide Astorit és Mario Suárezt érdemes megemlíteni.
Ha augusztus végéig nem erősödik meg alaposan a firenzei keret, ezzel a csapattal megismételni a Vincenzo Montellával legutóbb elért negyedik helyet olyan hőstett lenne, hogy aztán azonnal jönne az újabb ajánlat a Premier League-ből – és már nem a Leicestertől vagy a QPR-től…
