Magára vette a világfutball "bűneit" (fotó:teamtalk.com)
Maradona után már másodszor menti meg egy Diego a futballvilágot.
Korunkban Simeone az a személy, aki hitet és reményt ad nekem. ő az, és csapata, az Atlético, aki és amely miatt érdemes futballmeccseket nézni.
Egyedül ő bizonyítja hétről hétre, hogy nem csupán gigászi költségvetéssel, orosz maffiózók vagy közel-keleti olajsejkek pénzéből lehet csapatot építeni, de lehet jó csapatszellemmel, kemény munkával, kiérlelt taktikával is.
Nem elég, hogy sikeres, de pont azt a futballt játszatja csapatával, amelyet imádok és amely már kihalófélben volt: stabil és kőkemény védekezés, taktikai szabálytalanságok, időhúzás, kiváló kontrajáték, lelki hadviselés, kitartás, bátorság – az olasz futball híveként azt kell mondjam, hogy az Atlético Madrid jelenleg "olaszabb" bármelyik olasz klubnál.
Amikor néhány éve egyik kedvenc csapatomnál, a Cataniánál dolgozott, tudtam, hogy sokáig nem tartható Cataniában, de abban bíztam, hátha marad a Serie A-ban egy nagycsapatnál.
Most is csak ezt kívánom, talán nem hiába: az Atléticónál nem maradhat örökre, és a topcsapatoknál, ahol kötelező az úgynevezett "szép játék" is, nem lehet népszerű.
Diego, a jövőd csak Itáliában képzelhető el, ott vár rád soha nem látott dicsőség – tudhatod ezt már ama másik Diegótól is.
