Ubiparipnak nagyobb volt a füstje…
Tele van az NB I szerb, horvát légiósokkal, mind ugyanúgy néznek ki, és mire az ember megtanulja a nevüket, már nincsenek is itt, vagy érdemesebb elfelejteni.
Mindig érdekelt, hogy mondjuk egy Vasas szintű csapat – csak azért velük példálózok, mert tegnap a Vasas-MTK-n voltam kinn – mi alapján vásárol meg egy szerb vagy horvát játékost, vagyis hogy miért pont azt a délszláv játékost veszi meg, amelyiket, és nem a vele teljesen azonos képességű tízezerből az egyiket?
Mivel nyilván nincs a Vasasnak a jugoszláv utódállamokban külön megbízott játékosmegfigyelője, és ha jobb esetben nem YouTube-videók alapján választ, akkor vélhetően ügynöki ajánlásra dönt valaki mellett.
De az embernek az az érzése, hogy ezeket a játékosokat úgy szerződtetik az NB I-be, hogy előtte meg sem nézik, mit tudnak, mondván, valamire biztosan jók, hiszen a szerb és a horvát foci kiváló.
Csakhogy tudvalevő, hogy Magyarországra Szerbiáról vagy Horvátországból két okból érkezhet labdarúgó: vagy nagyon gyenge, és ezért máshová nem kell, vagy bundázni jön.
A Vasas nagy dérrel-dúrral beharangozott új szerb csatára, Vojo Ubiparip még állítólag a jók közé tartozik, a Vojvodina-nevelés a Lech Poznanból érkezett, van félszáz meccse a lengyel élvonalban, és 12 gólja – ehhez képest az első meccsén, amikor a kezdőbe került, az MTK elleni találkozón előbb öt méterről rúgta tíz méterrel a kapu fölé a labdát, utána csetlett-botlott, egy értelmes megmozdulása sem volt a meccsen, és a közönség hangosan követelte a lecserélését, ami aztán meg is történt.
Nem jósolunk neki nagy jövőt Angyalföldön, és a Vasasnál csak remélhetik, hogy tényleg "csak" arról van szó, hogy ilyen gyenge, nem pedig a másikról…
