Szívesen, Magyarország! (fotó: news.yahoo.com)
A norvégok elleni kettős győzelem után Bernd Storck szövetségi kapitány a sajtótájékoztatón köszönetet mondott mindenkinek.
Csányi Sándor MLSZ-elnöknek, hogy bízott benne, Dárdai Pálnak, hogy Magyarországra ajánlotta és mindenben segítette, támogatta, satöbbi.
Csak pont annak nem mondott köszönetet, aki a legjobban segítette az ő edzői pályafutását: Selcuk Inannak.
Ha a török legény ugyanis nem rúgja be az Izland elleni csoportmeccs 89. percében azt az eddig elátkozott szabadrúgást, akkor most már kinn lennénk az Eb-n legjobb csoportharmadikként, egy nyögvenyelős selejtezősorozat után, óriási mákkal, a többi eredmény kedvező összejátszása révén, a fotelből kiszurkolva.
Így viszont Storcknak lehetősége nyílott, hogy kibontakozzon, és robbantson egy nagyot, nekünk pedig arra, hogy megkapjuk az igazi futballélmények nélkülözhetetlen velejáróját, a katarzist egy teli stadionban.
Erre most már nem lehet mondani, hogy szerencsével kijutottunk egy nagyon gyenge csoportból, mert – amit kevesen hittek, hittünk volna – egy oda-vissza párharcot tudtunk nyerni egy Európában nyilvántartott – nem csak statisztikailag – válogatott ellen, ráadásul kettős győzelemmel, és sokszor élvezhető játékkal.
A kapitányon kívül ezért az Inan-gólért már csak Kleinheisler és Priskin lehet hálásabb: előbbiről ma sem tudna anélkül az ország, utóbbi pedig valószínűleg ezzel váltotta meg a repülőjegyét Franciaországba.
