A svájci Xhaka, Shaqiri, Embolo, Drmic és Behrami a bolyban – hát, egyik sem éppen Hans vagy Günther… (fotó: Reuters)
Nézem a Svájc-Szlovénia mérkőzést, és néha elgondolkodom azon, hogy Svájc pirosban vagy kékben van-e.
Drmic passzol Seferovichoz, mondja a kommentátor, de hiába keresem, nem a kékeknél van a labda, hanem a pirosaknál, pedig ha jól tudom, a kékben játszó Szlovénia a délszláv ország, Svájcban pedig majdnem minden európai nyelv államnyelv, de éppenséggel egyik szláv nyelv sem.
De ezen a Drmic, Seferovic témán csak addig akad fenn egy pillanatra az ember, amíg Mehmedit nem váltja Embolo… és akkor még nem beszéltünk Xhakáról, Behramiról, Dzemailiről, Shaqiriről.
Azt már régen megszoktuk, hogy a klubcsapatokban sokszor egyáltalán nem játszanak hazai játékosok, de azt azért még tényleg szokni kell – és ez nem konzervatívizmus – hogy már a válogatottakban sem nagyon, a svájciban például csaknem annyi délszláv származású játszik, mint a szlovénban.
Ausztriában és Svájcban pedig már jó ideje ez az út: amikor 2008-ban még egyik csapat sem tudott közös rendezőként továbbjutni az Eb-csoportjából, sőt szemmel láthatóan mindkét csapat igencsak kilógott lefelé a mezőnyből, és nyilvánvalóan nem lett volna Eb-résztvevő, ha nem rendező, nos, akkoriban már növekedett az a generáció ebben a két alpesi országban, amelynek – várhatóan jóval sikeresebb – tagjait már jórészt a két jóléti államban letelepedett délszlávok gyermekei adják.
Vagy például 2012-ben az Austria Wien U17-es csapata részt vett a felcsúti Puskás-Suzuki-kupán, és a Hagi Akadémia elleni meccsen volt egy Gluhakovic, egy Jonovic, egy Jovanovics, egy Al Sarrag, egy Zitovics, és egy Marko Kvasina nevű játékos a bécsi csapatban, no és csak kettőnek volt "németes" neve, Koglbauernek és Blauensteinernek – épp ők ketten voltak színesbőrűek a csapatban.
Én csak Svájc és Szlovénia meccsét néztem, és pont a legjobb történelmi pillanatban ragadott meg ez a téma, nem igaz?…
