Neki megérte
Egyáltalán nem vagyok az a típus, aki szörnyűlködni szokott a futballisták gigászi vételárán vagy fizetésén.
Az Eb vége óta azonban olyan átigazolási összegek repkednek, amik felfoghatatlanok, még akkor is, ha továbbra sem irigylem a játékosoktól.
Umtitiért 25 millió, miközben a világ top 100 játékosába talán cipőkanállal beférő Graziano Pellé a földgolyó hatodik legjobban kereső játékosává válik Kínában – ahol még nem is ő keres majd a legjobban, hanem a szintén idén nyáron szerződtetett Hulk.
Kína januárban úgy döntött, hogy klubfutballt vásárol magának, már akkor lecsaptak öt-hat brazilra, akiket a karreirjük nem, csupán a pénz érdekel, de hogy már olasz csatárokra is kivetik a hálót, ez új és veszélyes jelenség.
A gigantikus ázsiai ország ugyanis úgy felviszi most az árakat, hogy azzal még a Barcelona is csak úgy tud versenyezni, ha 60 milliót ad egy lutri védőért.
Nem látjuk ennek a folyamatnak a végét, sem azt, mi a végső célja Kínának ezzel a beszerző hadjárattal.
De ha a nyugat-európai klubok felveszik a kesztyűt, annak egy évtizeden belül anyagi csőd lesz a vége, mert álljon akár a spanyol állam a Real Madrid, vagy a katalán közösség a Barcelona mögött, a kínai állami vagyonnal még ők sem fognak tudni versenyezni.
