Napi 7-es: Bëlga

---

---

Utoljára akkor élveztem a Bëlgát, amikor az egyetemen lazultam a Sámánra, a belga futballt pedig még régebben: Degryse, Luc Nilis idején, amikor az 1990-es és 1994-es vb-n is benne lehetett volna a csapatban egy kiugró szereplés, ám akkor is csak epizódok jutottak, mindkétszer a nyolcaddöntő jelentette a végállomást.
Azóta a belga futball tetszhalott állapotban volt, majdnem a magyarral egy szinten, 2000-ben még a részben saját rendezésű Eb-n is képtelen volt továbbjutni a csoportjából.
Nem tartozom azok közé, akik egyetértenek a FIFA-világranglista osztályozásával (és egyáltalán a létével…), nem gondolom, hogy jelenleg a belga a világ legerősebb válogatottja, azt viszont gondolom, hogy az elmúlt 6-8 évben a belga futball fejlődött a legtöbbet a világon, és az új filozófiára épülő utánpótlás-képzésük látványos eredményeket produkál, legalábbis az egyéni játékosképzés terén.
Tagadhatatlan, hogy míg öt éve senki nem tudott megnevezni egy épkézláb belga futballistát, addig ma Hazard, De Bruyne, Courtois, Kompany, Vermaelen világsztár, és Mertens, Lukaku, Witsel, Nainggolan, Benteke, Mignolet, Alderweireld vagy Dembélé is klasszis labdarúgó.
Ha a világot nem is bűvölte el a belga válogatott a tavalyi vb-n, de azért valamit már felcsillantott, és az igazi nagy dobás a jövő nyári Eb-n várható a Wilmots-csapattól.
Bár a tehetségek Belgiumból is nagyon fiatalon az európai topligákba szerződnek, törvényszerűnek tartottam, hogy – már csak a nagy számok törvénye alapján is – ilyen szisztematikus építkezés eredményeként a belga klubfutballnak is villantania kell előbb-utóbb.
És tessék: a KAA Gent – amelyet pár éve a Videoton még oda-vissza felpofozott az Európa-liga selejtezőjében – most ott van a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között, úgyhogy érdemes lesz most már a belga klubfutballt is árgus szemekkel figyelni.