Bonuccit is veszélyezteti az eltiltás (fotó: Reuters)
Magyarország, Észak-Írország győzelme vagy Izland Portugália elleni bravúros döntetlenje egyaránt jó alkalom a kommentátoroknak és a szakíróknak, hogy elmondják: bizony jó döntés volt a létszámbővítés, mert lám, elbír 24 csapatot az Eb mezőnye.
A színvonal apadásához azonban nem a mezőny létszámbővítése vezetett, hiszen e lelkes "kiscsapatok" nélkül sokkal szürkébb – avagy fakóbb – lenne a torna, hanem a rossz lebonyolítási szisztéma.
Az, hogy van nyolcaddöntős kör is, és még a négy legjobb csoportharmadik is továbbjut, nem csak a legjobb nyolc csapat, ez még az amerikai profi ligák alapszakaszánál is jelentéktelenebbé teszi a csoportkört.
Ha csak a csoportelsők és a két legjobb csoportmásodik juthatna tovább – mint a BL aranykorában, 1997 és 1999 között -, akkor nem tehetnék meg a nagycsapatok, hogy látványosan tartalékolnak.
A spanyolok csak annyit adtak ki magukból Csehország ellen, amennyit feltétlenül kell, a németek sem törték magukat különösebben a lengyelek ellen, mivel négy ponttal szinte lehetetlen kiesni, a franciák már a második meccsük első félidejében pihentethették két legnagyobb sztárjukat, Pogbát és Griezmannt.
Hosszú a torna, a győztesnek hét meccset kell vívnia, így a 16 közé jutást meg lehet oldani a tarcsival, a fakóval is, az igazi küzdelem úgyis csak akkor kezdődik.
Így a favoritok közül a jelek szerint épp az első körben a legjobb benyomást tevő olaszok vannak a legnagyobb bajban, mert míg riválisai egyelőre a rápihenés szakaszában vannak, addig az olaszok már kihajtották és összetörték magukat a belgák elleni rangadón, sőt az összeszokott védelem kétharmadát a sárga lapok miatt a kipontozódás veszélye is fenyegeti.
