A csoportgyőztes Németországnak és a csoportgyőztes Olaszországnak nem a negyeddöntőben kellene találkoznia (fotó: Reuters)
A futballvilág egyik legnagyobb vicce az 1993 óta létező FIFA-világranglista.
Azon túl, hogy az egésznek az égvilágon semmi értelme, hiszen a futball nem tenisz és nem is pontozásos sportág, a világranglista megléte még kimondottan kártékony is.
Legfőbbképpen amiatt, hogy a nagy tornák és selejtezők kalapbeosztásának alapját képezi ez a minden tekintetben torz szisztéma.
Elvileg egy objektív mérce lenne, amely előre lefektetett pontrendszer alapján rangsorolja a válogatottakat, csakhogy túlságosan matematikai alapú ahhoz, hogy a futballpálya valóságában értelmezhető legyen, így fordulhat elő, hogy első rajta az az Argentína, amely épp a lista bevezetésének éve, 1993 óta még csak véletlenül sem nyert semmit, vagy második az a Belgium, amely soha az életben nem nyert semmit, és jelenlegi "aranygenerációja" sem képes egyetlen tornán sem a négy közé kerülni.
Így fordulhat elő, hogy Olaszország például szinte soha nincs a világranglistán az első tízben, nyilvánvalóan azért, mert a barátságos meccseket és a tét nélküli selejetezőket, de még a téttel bírókat sem 6-0-ra nyeri meg, hanem a pont ugyanolyan jó 1-0 vagy 2-0, akár 0-0-ra "nyeri meg", hiszen a futball legigazságosabb intézménye alapján az 1-0-s győzelem az pont úgy három pontot ér, mint a 6-0-os.
De nem a világranglistán, amelyen az előrelépéshez marketinggyőzelmeket kellene felmutatni, hogy a sorsoláskor Olaszország rendre ne a második kalapba kerüljön, miközben mindenki tudja, hogy első kalapos topcsapat, és rendre könnyebb csoportba és adott esetben könnyebb ágra kerülne, ha hajlandó volna a világranglistának játszani.
Így aztán sokkal igazságosabb volna, ha a torz ranglista helyett a világ legnevesebb sportújságíróiból álló testület állítaná össze a kalapbeosztáshoz a csapatok rangsorát, mert ahogy a futballban minden, ami jó, szinte mind újságíróknak köszönhető, ilyen tekintetben is csak tőlük lenne várható objektív értékítélet.
