A kispesti kaszinó… izé, stadion bejárata
Megosztottuk mi is a hírt, miszerint kínai (hongkongi) befektetőcsoport szeretné megvásárolni a Budapest Honvéd futballklub egészét vagy egy részét, és különösen az akadémia iránt érdeklődik.
Miért? Senki sem tudhatja. Nincs Kínában elég akadémia? Most épül 20 000. Értsd: húszezer. De persze egyik sem lesz olyan, mint a Honvédé, az ötletes nevű Magyar Futball Akadémia. Amely már számtalan – szám szerint nulla – klasszist nevelt ki a nemzetközi porondra. Ugyanennyit a hazaira.
Mit akarnak hát a kínaiak a Honvédtól? A kérdésre azért is nehéz válaszolni, mert önmagában az is rejtély: mit akarnak a kínaiak mostanában a futballtól?
A kínaiakat sohasem érdekelte a futball igazán. Úgy értem: a játék. Mert a szerencsejáték nagyon is érdekelte őket mindig. Nekik mindegy, hogy kakasviadal, tányérdobálás vagy futball, lényeg, hogy fogadhassanak rá.
Érdemes beleolvasni Brett Forest A bundamaffia című könyvébe, amelyben ilyeneket ír:
„Az ázsiai fogadási piac exponenciálisan növekedett az elmúlt évtizedben. Jay becslése szerint az ezredfordulón a teljes forgalma nagyjából 100 milliárd dollár volt, mostanra azonban az ázsiai fogadók már évente 1 trilliárd dollárt tesznek fel tétként sporteseményekre. Az emberek otthon Angliában el sem hiszik. Ha pénzügyi adatokat mutatsz nekik, azt mondják: csak kitalálod az egészet. (…) Hongkongban az emberek jövedelmük szabad részének két és félszer nagyobb részét költik fogadásra, mint az Egyesült Királyságban.”
Arrafelé az embereket csöppet sem érdekli, mi történik a futballpályán, csupán az, mit jelent ez nekik az oddszlapon. Erre vonatkozó idézet a könyvben:
„Ahogy szétnézett maga körül, szép lassan rájött, hogy a lelátókat nem a szurkolók, hanem a fogadók népesítik be. A stadion kaszinóvá változott, amelyben a játékosok a kockák, a zsetonok, a kártyák, amelyeket meg lehet jelölni, hogy úgy manipuláljuk a lapjárást, ahogy nekünk tetszik.”
Talán nem véletlen, hogy a kínai bajnokság bő egy évtizede megszűnt, mert a meccsek kilencven százaléka volt bunda, és a kevés igazi néző, akit a játék érdekelt, hátat fordított a pályáknak.
Most az újrakezdés államilag irányított, látszólag komolyan vett időszakát éljük. De az állami befolyás csak odahaza érvényesül. Az Európában lévő, kínai kézben lévő csapatokig vajon elér-e a központi kínai kormány keze?
A kínai bajnokságba beáramlottak a sztárok, akik gigaösszegeket keresnek, őket már nem lehet csak úgy csíkzsebből lefizetni. Aki a közeljövőben Kínában bundameccsek szervezésén töri a fejét, annak másfelé kell tekintgetnie. Például közép-európai kiscsapatok – de első osztályú csapatok, hogy fenn legyenek az oddszlapon! – felé. Mint a Honvéd.
Ha ez a terv, akkor szép és jó terv. Kispesten minden kéznél van ehhez. És már elítélt, kiégett olaszokat sem kell hozni a csapatba, ők már a csomag része…
Bodnár Zalán
