Testvérharc az Eb-n: Granit (jobbra) svájci, Taulant Xhaka albán mezben (fotó: Reuters)
A franciaországi Eb-n futballtörténelmi pillanat volt a Svájc-Albánia (1-0) meccsen, hogy egy testvérpár ellenfélként nézett szembe egymással: Granit Xhaka Svájc, Taulant Xhaka Albánia nemzeti csapatát erősítette. Mindketten a svájci Bázelben születtek.
Ugyanazon a meccsen talán nem kapott volna ki Albánia Berisha kapus nagy hibájából, ha a meccs két évvel korábban van: akkor ugyanis minden valószínűség szerint Samir Ujkani, a Palermo és a Genoa egykori, a Pisa jelenlegi kapusa védte volna az albán hálót, ahogy korábban 20-szor már megtette ezt. Ám ő most már, 2014 óta a koszovói válogatottban teljesít szolgálatot.
A szerb-albán Eb-selejtezőn az alábbi bizarr jelenetsor zajlott le: vendégszurkolókat nem engedtek be a stadionba, de az első félidő vége felé egy drón ereszkedett a pálya fölé, és egy albán sast ábrázoló zászlót vitt, "Nagyobb Albánia" felirattal és egy térképrészlettel. A szerb védő, Sztefan Mitrovics letépte a zászlót, mire az albán Bekim Balaj nekiesett, de őt megtámadta egy berohanó szerb szurkoló. Ezután a nézők rakétákkal kezdték lőni az albán játékosokat, a meccset nem folytatták, 3-0-val Albániának igazolta az UEFA, ez is kellett az Eb-kijutásukhoz.
Most Lengyelországban, Krakkóban rendezik meg az Ukrajna-Koszovó vb-selejtezőt, de még így is kiemelt kockázatú meccsnek számít, mert Ukrajna azon országok közé tartozik, amely nem ismeri el a független Koszovó létét, hanem azt vallja, hogy Koszovó Szerbia része.
Csakhogy Koszovó május óta FIFA-tagállam, és három napja lejátszotta első hazai tétmeccsét is (0-6 Horvátország ellen).
Közben Koszovó gőzerővel csábítaná el Svájc legjobb játékosait a saját válogatottjába.
Nem szégyen, ha te sem érted, mi zajlik a "balkáni lőporoshordóban".
Nézzük a történelmi hátteret! Egy szó, mint száz, a korábban Rigómező néven ismert terület a középkor óta állandó ütközőzóna. A keresztény Európa két fontos csatát is vívott a törökkel: 1389-ben Lázár szerb fejedelem, 1448-ban Hunyadi János csapott össze az oszmán hódítókkal. Mindkétszer a törökök győztek, de az első csata óta Koszovót a szerbek a nemzetük bölcsőjének tekintik. A hosszú török uralom után 1871-ben Koszovó szerb terület lett. Az első világháborúban megszállta az Osztrák-Magyar Monarchia. A második világháborúban előbb Albánia része lett, majd Olaszország, aztán Németország szállta meg, végül a jugoszláv partizánok felszabadítása révén lett a titói birodalom része. Az 1991 és 1995 közötti délszláv háború leginkább sújtott területeinek egyike, ahonnan százezerszámra menekültek az emberek, főleg Svájcba. Véget nem érő etnikai tisztogatások sorozata sározta be a terület hírnevét ezután is, hol a szerbek, hol az albánok kegyetlenkedtek. Jugoszlávia szétesése után Szerbia-Montenegró, majd Szerbia része volt, de 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, ám az ENSZ-tagországok közül csak 108 ismerte el önálló országként. Szerbia sem hajlandó lemondani róla, miközben az albánok is igényt tartanának a területre, mivel a lakosság 90 százaléka albán.
Itt tartunk most, amikor az országot májusban elismerte tagországának a FIFA, utólag besorolta a vb-selejtezők I-csoportjába, és már játszott két selejtezőt is.
Csakhogy dúl a vihar a játékosok lelkéért.
Koszovó ugyanis nagy erőkkel csábítja "haza" a Svájcban nevelkedett volt koszovóiakat, hogy játsszanak a válogatottban.A svájci válogatott több kulcsjátékosa és kerettagja – Valon Behrami, Blerim Dzemaili, Admir Mehmedi, Xherdan Shaqiri, Granit Xhaka, Pajtim Kasami – koszovói albán etnikumú, és az újonnan elismert tagszövetségek esetében a FIFA lehetőséget biztosít az adott államhoz kötődő játékosoknak az országváltásra. Koszovó érzelmi húrokat penget és a hazaszeretetre apellál. Svájc közben racionálisan érvel: az ő pénzükön, az ő infrastruktúrájukat kihasználva lettek ezek a játékosok jó futballisták, joguk van megtartani őket.„A Koszovói Labdarúgó-szövetségnek inkább a saját futballélete bölcs építésével kellene elfoglalnia magát, nem pedig azzal, hogy más szövetségek labdarúgóit próbálja elhalászni. A svájci szövetség köszöni összes, bevándorló hátterű játékosának, hogy elkötelezett a svájci válogatott iránt – fogalmazott a svájci szövetség közleménye.
A koszovói keretben eddig hét, a svájci bajnokságban nevelkedett játékos fordult meg. A helyzetet bonyolítja, hogy Albánia közben szabályos sértésként könyveli el, ha egy Svájcban nevelkedett koszovói játékos a koszovói válogatottat választja, nem az albánt, miközben albán nemzetiségű.
Noha a váltás lehetősége adott, a legtöbben maradtak. Például Valon Behrami, a Napoli korábbi, a Watford jelenlegi középpályása, aki négy éves volt, amikor a szülei elmenekültek. De azért kihallani a szavaiból ezt-azt: "Az én országom Koszovó. Ha más helyzetben lettem volna, akkor most máshol kellene játszanom." Behraminak eközben egy albán sas van a lábára tetoválva, a kezén pedig a koszovói és svájci zászló egybefont képe. Mindez nem volt akadály, hogy az albán szurkolók kifütyüljék a Svájc elleni meccsen. "Albán etnikumú vagyok, de Koszovó az országom" – mondta, testén a svájci mezzel Behrami.
A gordiuszi csomó marad, a vb-selejtezők folytatódnak.
