A foci nagyon kevés szabadidőt enged, de három vagy négy éve nyáron úgy döntöttem, kipróbálom magam a deszkán nem messze Vigótól, észak Portugáliában. Még ha jó kondiban lévő sportember is vagy, nehéz elkezdeni szörfözni.. Igazság szerint borzasztóan nehéz.. Az edződ megmondja, hogy állj fel a deszkára, hogy határozd meg a szelet, hogy válaszd ki a megfelelő hullámot, és te csak próbálod, próbálod és próbálod, igazán megfeszülsz, de semmi sikerélmény nem ér. Úszhatsz akár két órát is, és csak egyszer sikerül felállnod a szörfre, de a hullámok elkerülnek. Aznap viszont, amikor megcsinálod végre az fantaszikus, és az érzés egy életre magával ragad.
Három napomba telt, mire megtanultam normálisan felállni a deszkára. Nem egy hatalmas hullámon, nem is olyan kicsin, de az érzés óriási volt. Felmászol, körülnézel, és hirtelen minden csak rólad és a tengerről szól. Szabadságérzeted támad, a természet magába szippant. És akkor, amikor a jön a hullám és a hátára vesz, hatalmas adrenalinlöketet kapsz. Minden munka, minden erőfeszítés, minden idő, amit a pillanatra vársz megéri, amikor jön a tökéletes hullám és aztán az a kitörő boldogság.
Ha lemész egy strandra és látsz egy srácot aki igazán tudja mit csinál a hullám hátán, az egy csoda. Én is szeretnék erre a szintre eljutni, de tudom, hogy ehhez még sokat kell gyakorolnom. Nem siettetem a dolgot, nekem még a kis hullámok valók. Amikor látsz egy fotón egy hullámot, azt gondolod: „Á, ez semmi!” De amikor ott vagy a deszkáddal a vízen és látsz egyet közeledni – csak egy kisebbet, mondjuk fél, vagy egy métereset, az is óriásinak tűnik. Persze már borultam párszor, meg is ütöttem magam, de még nem vagyok azon a szinten, ahol komoly károkat tudnék tenni magamban.
Úgy érzem, fejlődök. Ezen a nyáron Marokkkóban voltam két angol sráccal, és nagyon jól ment. Tartottam attól, hogy sokat felejtettem a legutóbbi szörfözés óta, de sikerült ott folytatni ahol abbahagytam. A baj csak az, hogy az igazi fejlődéshez folytonosságra van szükség, és én ezt még nem engedhetem meg magamnak. Csak néha jutok el a tengerre. Két edzést kellene tartanom nap mint nap, reggel és délután, de nincs időm rá. Ilyen intenzitás nélkül nem juthatok el a következő szintre, de amint szögre akasztom a stoplisokat, pontosan ezt fogom tenni.
Még nem volt akkora szerencsém, hogy a legjobb helyeken szörfözhessek, de így is sok szép helyen voltam. Ausztráliában ugye ott van a cápaveszély, de fantasztikus lenne egyszer ott is kipróbálni magam. Meg Hawaiin, természetesen.Van néhány jó hely Angliában is, és el szoktam járni Portugáliába, pár szép partra észak-nyugat Galíciába, közel Ferrolhoz és Compostelához.
A spanyol partok általában túlzottan ki vannak építve, így Galícia, amiről olyan véleménnyel vannak, hogy állandóan esik az eső, egy remek hely. Főleg mivel én tudom, hogy nem is olyan rossz ott az időjárás. Sokkal természetesebb, vadabb a tenger, és ez kedvez a szörfösöknek, akik nem szeretik ha a strandok tele vannak, sokkal inkább a nyugalmat és a jó hullámokat keresik. Ha szörfözni megyek, senki sem beszél nekem a Real Madridról, vagy a fociról. Lehet, hogy tudják ki vagyok, de nem érdekli őket. A legtöbb szörfös szerintem nem is szereti a futballt. Tartottam tőle, hogy néhányan nem fogadnak majd el, hogy azt gondolják, „itt van az a nagy focista”, de igazság szerint tényleg mindent megtettek, hogy gyorsan tanuljak. Szeretem, hogy a kapcsolatok természetesek. Ha egyszer ott vagy, a futball nem számít, csak a tenger. Beszélgetünk a strandokról, a hullámokról, a szélről, de a foci szóba sem kerül.
A labdarúgás és a szörfözés két teljesen különböző világ. Szomorú, de a foci nagyon fiatal kortól kezdve is az anyagiakról szól, bekerülsz ebbe a hatalmas üzletbe, és ha nem vagy elég intelligens, akkor az károkat okozhat. A szörfözés egyáltalán nem erről szól, és ezt nagyon élvezem. Számomra ez nem csak egy sport, hanem életstílus, egy életérzés, és ezt imádom. Még azok is, akik profik akarnak lenni, nem elsősorban a pénz miatt csinálják, és nem érdekli őket a nyilvánosság. Azért akarnak profik lenni, hogy az egész életüket a tengeren tölthessék.
Egy szörfös élete arről szól, hogy beugrik a furgonjába és enged a tenger hívó szavának, követi a természetet. Most ezt még nem tudom megtenni, de annak is eljön majd az ideje. Ha visszavonulok, szerzek egy furgont és eltűnök hat hónapra. Kibérelek egy házat Hawaiin, és szörfözök minden nap, nagyon intenzíven, alaposan belekezdek.
Ez az álmom, akárhogyan is. Családom van, akikről gondoskodnom kell, de biztos elmegyek valahova. Például a fiammal beugrunk a furgonba és elmegyünk egészen a marokkói partokig, vagy a feleségemmel és a gyerekekkel együtt elmegyünk a Maldív-szigetekre vagy Hawaiira. Szerzünk egy házat a tengerparton. Reggel felkelek és leszaladok a partra, és ott vár majd rám a deszka a homokba állítva, készen arra hogy elkapjunk egy-két hullámot.
Öt tuti terep
Ausztrália
A cápák veszélyesek, de egyszer el szeretnék látogatni ide.
Maldív-szigetek
Amikor visszavonulok, szerzek egy furgont és elviszem magammal a fiamat is.
Afife, Portugália
Az én hazai pályám – itt tanultam az alapokat.
Marokkó
Tavaly nyáron szörföztem itt, és nagyon jól ment.
Galícia, Spanyolország
Túl esős a környék, és ezért rossz híre van, de kit érdekel, ha már úgyis vizes vagy.
Michel Salgado
„Ha visszavonulok, szerzek egy furgont és eltűnök hat hónapra. Kibérelek egy házat Hawaiin, és szörfözök minden nap.."
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!