Michel Platini

„Az nem úgy van ám, hogy én a világ legjobb játékosának tartom magam, tényleg én voltam a világ legjobbja” – mondja Michel Platini az FFT-nek egy csésze tea mellett az UEFA Genfi- tó melletti főhadiszállásán. „Mégis, mi mást akartok tőlem hallani?” „Hát, ha már így megemlítetted, Michel – replikázik a FourFourTwo –, akkor válaszolnál olvasóink néhány kérdésére? Az Európai Labdarúgó-szövetség elnöke készségesen felelt, sőt a magyar FourFourTwo kíváncsiságát is kielégítette.
Azt olvastam, hogy a húgát egy órával hamarabb becipelte az iskolába azért, hogy az órák előtt focizhasson. Ez igaz? Nincs emiatt lelkiismeret-furdalása? James Horncastle, Leeds Ez nem teljesen igaz, és természetesen semmi rosszat nem érzek emiatt! Hogy is történt mindez: volt a konyhában egy ébresztőóránk, és én ebédidőben fél órával korábbra állítottam be, így korábban mentünk vissza az iskolába. A plusz harminc percet játékra használtam, és arra, hogy a technikámat tökéletesítsem! A húgom pedig ezalatt lóghatott a haverjaival, talán a barátjával (vagy kettővel…), tehát biztos nem gondol semmi rosszat! Zinedine Zidane, amikor annak idején a suli mellett focizott, mindig azt játszotta, hogy ő Platini. Beszéltek erről valaha? Önnek volt példaképe, akit utánzott a suli focipályáján? Caroline Barron, London Hallottam róla, de még sosem beszéltem erről Zizouval. Amikor gyerek volt, eljött a St. Cyprien-i futballtáboromba, ez befolyásolhatta őt. De most épp eleget látjuk egymást, szinte mindig hivatalos alkalmakkor, és nincs elég idő beszélgetni. Számomra nem volt olyan nagy labdarúgó, akire felnéztem volna; ha valakit mégis csodáltam, az Nestor Combin, aki a Metzben játszott, de akkoriban nem sok futball ment a tévében, kivéve a BEK-döntőt. Később persze Johan Cruyffot bálványoztam – sőt még most is –, igaz, most már teljesen elégedett vagyok a saját karrieremmel. Azt hallottam, pályafutása alatt igazi tréfamester hírében állt. Mi volt a legjobb tréfa, amit valaha elkövetett? Ben Myers, Hampstead Honnan veszi, hogy tréfamester voltam? Akkor voltam, ha alkalom nyílt rá. Három fontos dolog van az életemben: a családom, a barátaim és a jókedv. Mindig szerettem trükközni a közönségnek. Ez mind ártalmatlan szórakozás, nem gondolom, hogy valaha bárkit igazán felbosszantottam volna. De ha valaki velem „játszott”, azt megpróbáltam neki visszaadni, amilyen hamar csak tudtam. Metzi szerződése kútba esett, amikor az orvosok túl nagy szívet diagnosztizáltak önnél. Gondolja, hogy ez volt az oka pályafutása befejezésének? Rupert Rogers, Hammersmith Nem hiszem, hogy a nagyra nőtt szív volt az ok. Két napra mentem próbajátékra Metzbe, hőség volt akkor, keményen dolgoztunk, és nem voltam a legjobb formában. A próbajáték után vérkeringési teszteket csináltak, de mivel fáradt voltam, és keményebben dolgoztam a szokásosnál, csak úgy zakatolt a szívem. Szóval visszaküldtek Nancyba, további vizsgálatok elvégzésére, és ott mindenki azt mondogatta, hogy ez milyen veszélyes, hagyjak fel örökre a sporttal. Pedig nem is volt meg ehhez a sportorvosi tudásuk. Tény, hogy tökéletesen normális szívem van. Sportolószív, amivel sosincs probléma. Amikor elhagyta a Nancyt, esélye volt valamelyik nagy európai klubban játszani. Miért épp a St. Etienne-t választotta? Ajay Makan, Watford Ne feledje, hogy a St. Etienne nagy klub volt akkoriban. BEK-finálét játszott a Bayern Münchennel, egy évvel azelőtt pedig emlékezetes elődöntőt a Liverpoollal. Más csapatok is meg akartak szerezni. Amikor tizenkilenc voltam, eljött megnézni Alfredo Di Stéfano, aki a Valencia edzője volt, nekem pedig volt aláírt előszerződésem az Interhez, amelyet az átigazolási szabályok érvénytelenítettek. Amikor a tiltást feloldották, a Juventus jelentkezett, az Inter akkor már nem érdeklődött irántam. Az angol csapatok uralták a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének európai futballját. Sosem volt arra lehetősége, hogy angol klubhoz igazoljon? Brian Stretton, Solihull 1980-ban az Arsenal és a Spurs is versengett értem, de nem voltam túl lelkes attól, hogy oda igazolhatnék. Feleségem, Christelle „shoppingolni” akart, de ez csak arra szolgált, hogy engem faképnél hagyhasson. A fő ok, ami meghatározta, hogy menjünk vagy maradjunk, az volt, hogy Angliában túl sok a meccs. Képtelen lennék játszani karácsonykor, karácsony másnapján, újévkor, és így tovább. Ezt az időt a családomnak szentelem. A legtöbb játékosnak a BEK-győzelem pályafutása egyik csúcspontja. Hogy gondol erre a saját szemszögéből, ha figyelembe vesszük a Heysel-tragédia körülményeit? Hogy érezte magát akkoriban? Jemma Brown, Yeovil (A hangulat komorrá változik.) Ó, Brüsszel…, ez bonyolult. Az emberek mindig kérdeznek erről, de én nem akarok vele foglalkozni. Amikor úgy döntöttem, hogy futballista leszek, azért tettem, mert élvezni akartam a játékot, a góllövést, nem azért, hogy több mint harminc ember életét veszítse. A meccs utáni napon meglátogattam a túlélőket, majd elmentem pihenni, hogy kitisztuljon a fejem. (Szünet) De kérem, lépjünk tovább. 1982 és 1986 között szinte mindent megnyert, amit egy focista megnyerhet. Saját magát tartotta a világ legjobbjának? Jeff Bell, Newcastle Az nem úgy van ám, hogy én a világ legjobb játékosának tartom magam, tényleg én voltam a világ legjobbja. Mi mást akar tőlem hallani? Csordultig voltam önbizalommal. Tudtam, hogy megy nekem a játék, tudtam, hogy tudok gólokat lőni – 1986 volt a fordulópont: miután Diego vb-aranyérmes lett, letaszított a trónról, Ettől az évtől kezdve kezdtem felépülni a sérülésemből, ötször sérülten is játszottam, átbotorkáltam ezt az időszakot, és reméltem, hogy senki sem fog rá emlékezni. Emlékszem a Franciaország–NSZK elődöntőre az 1982-es spanyolországi vébén. Lelkileg befolyásolta a csapatot, amikor azt látták, hogy Harald Schumacher kis híján lefejezte Patrick Battistont? Amy Lewsey, Wigan Igen, pszichológiai hatás alatt voltunk, de pozitív értelemben. Tele voltunk dühvel: düh a németekkel szemben, düh a bíróval szemben, düh volt bennünk mindenkivel szemben. Ez volt sportpályafutásom legnagyobb pillanata: ez a legnagyobb emlékem a futballról, annak ellenére, hogy vesztettünk. Ez volt a legkivételesebb meccs: volt itt minden, színtiszta dráma az egész. Jobb volt, mint bármilyen mozifilm, színdarab vagy regény. Azóta is boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Felejthetetlen volt. Az egész csapat ült az öltözőben a mérkőzés után, feldúltan, dühösen, szótlanul, húsz percig vagy tovább magába fordultan. Később ez segített nekem távlatosan szemlélni a dolgokat; tudtam, hogy senki sem halt meg, a családom biztonságban van, ez csak egy meccs volt, de rendkívüli és megismételhetetlen. Ritkán van egy játékosnak annyira meghatározó szerepe egy tornagyőzelemben, mint önnek volt 1984-ben. Lewis O’Sullivan, Salford A ’84-es Eb igazából az egyetlen jó torna volt, amin játszottam. A ’78-as, ’82-es és a ’86-os vébén sérült voltam. 1982-ben Spanyolországban katasztrofálisan rajtoltunk Bryan Robson gyors gólja miatt, de a csapat képes volt megújulni, egyre jobban futballoztunk, és az emberek elkezdtek minket Európa braziljainak hívni. Olaszországban jól játszottam, de mindig bizonyítani akartam a francia szurkolóknak, és mindenki sokat várt tőlem. Miért vonult vissza harmincegy évesen? Mike Bullard, Weymouth Harminckettő voltam, egész pontosan! Eljött az idő. Mindent egybevéve, elfáradtam. Bajnokit játszottunk a Sampdoriával, rájöttem, hogy elvesztettem a gyorsaságomat, és azt mondtam magamnak: „Oké, ennyi volt!” Ha már nem tudok gólhelyzetbe kerülni többé, akkor nem tudom játszani a saját játékomat. Legyőzött engem a labda, és ez nem tetszett! Nem akartam csak azért változtatni a játékomon, hogy tovább folytathassam. Volt néhány csapat, amelyik rá akart venni a folytatásra a védelem előtt, ahol az iram nem olyan nagy, de ez engem nem érdekelt. Azt mondják, hogy sikerei titka egy testrészében, a hajlékony bokájában, „rongylábában” rejlett. Hogy fejlesztette ki szabadrúgáslövő képességét? És kit tart napjaink legjobb szabadrúgáslövőjének? Beckhamet? Juninhót? Anna Hayes, Durham Abszolút nem igaz! Ezt nem tudom, honnan veszik az emberek! Valójában merev bokáim vannak, és reményem sem volt arra, hogy ez valaha másként lesz. Nézd (felugrik, hogy demonstrálja a hajlékonyság hiányát), nem tudom megérinteni a lábujjaimat, a közelükbe sem tudok érni. És régebben sem tudtam, amikor még játékos voltam. Amikor az edző azt mondta, hajoljak a két térdem közé, majd’ eltört a gerincem. A testem legrugalmasabb része a fejem! Hogy lőttem olyan sok szabadrúgást? Minden az érzékenységen múlt; más játékosok gyorsabban vagy erősebben rúgták, nekem ösztönösen sikerült a megfelelő lövés a megfelelő pillanatban – és tudtam a módját a halálosan pontos lövéseknek. Ma, azt gondolom, Juninho, a Lyon egykori játékosa stabilan a legjobb szabadrúgáslövő-specialista. És Cristiano Ronaldo manchesteri színekben szerzett gólja is szenzációs volt a Portsmouth ellen. De most a technika is más, ahogy a labda is más. Nem úgy csavarodik, ahogy szeretnénk és megszoktuk. Azt hallottam, nagyon nem tudott veszíteni, amikor még Nancy-játékosként kártyázott edzés után, és egy paklit is kihajított az ablakon. Igaz ez? Alesha Keene, Croydon Igaz. Borzalmas vesztes voltam, és most is ilyen vagyok. Egyszerűen gyűlölök veszíteni, és nem is jó velem olyankor beszélni. Ilyenkor dolgozni se nagyon tudok. Ez nem volt kérdés számomra, enélkül semmit nem nyertem volna. Győzelemre játszottam, és ha nem nyertem, betegnek éreztem magam. Néhány éve a barátaimmal golfoztam Etreat-ban, az észak-francia tengerparton. Éppen ütöttem egyet, amikor az egyik haverom, Jean-Francois Domergue végigment a pályán, és letette a golfzsákját a pályára. Nagyon rosszul ütöttem, és elrontottam. Dühös voltam. Ledobtam a labdát, elhajítottam a golfütőt, a tengerbe esett. Az utolsó öt lyukat a saját ütőmmel csináltam meg – biztonsági ütések, gurítások és a többi. Amikor a Canal Pluson riporterkedik, sokszor előbb gólt jelez, mint ahogyan az megtörténne. Amolyan nostradamusi látomásai vannak a gólokról? Hannah Little, Carlisle Igen, bár kijelenthetem, hogy meccsek ezreit láttam az évek hosszú sora alatt – édesapámmal négyévesen kezdtem el a játékot –, és ha annyira ismeri valaki ezt a játékot, mint én, kialakul a dolgok iránti hatodik érzéke. De azt gondolom, ez természetes. Kapitánysága alatt Eric Cantona volt a csapat legnagyobb spílere. Volt vele összeütközése robbanékony természete miatt? Igaz, hogy szerepe volt Angliába távozásában? Jack Mills, Clifton Eric jó srác volt. Sohasem volt vele nagyobb összetűzésem. Nem bántam vele másképp. Hagytam, hogy játssza a saját természetes játékát, és ő hálás volt ezért. Ő volt generációja legjobb francia futballistája. Gondolkodott a távozáson, Gerard Houllier és én javasoltuk neki, hogy menjen Angliába, mert neki az angol futball volt az ideális, csakúgy, mint nekem az olasz. Miért nem lett soha klubedző? Ez biztosan izgalmasabb lett volna, mint az 1998-as világbajnokság szervezése. Sally Johnson, Chester – Én mint klubmenedzser? Soha! Nem, köszönöm! Amikor befejeztem a játékot, és időmet a francia válogatottra áldoztam, elegem lett az edzések mindennapos egyhangúságából, a meccsek okozta nyomásból. A nemzeti csapat mellett megszilárdult bennem, amit addig is tudtam: nem akarok klubedző lenni, még úgy sem, ha a Real Madrid vagy hasonló kaliberű csapatok hívnának. Soha nem éltem úgy, mint a fiatalabbak: mindig edzés, utazás, szigorú diéta, semmi éjszakai kimaradozás, a média folytonos vizsgálódása. A vb körül végzett munka fantasztikus volt, és végre azt jelentette, hogy normális életvitelem lehetett. Mi lesz az európai futballban a legnagyobb változás az elkövetkező tíz évben? Darren Walton, Leeds Uhhh… (hosszas gondolkodás) Feltételezem, hogy a futball a jövőben elsődlegesen sport lesz, és nem áll annyira az üzleti világ befolyása alatt. Mindig mondtam, hogy a labdarúgásban alapvető értékek vannak. Ha érvényesül az üzlet, az remek, de semmilyen körülmények között nem engedhetjük, hogy az vezesse a futballt. Különben elpusztulunk. Biztosak vagyunk benne, hogy a fiatalok a jó okok miatt fognak sportolni – mert ez egy játék. Ez tényleg megvalósítható? FourFourTwo Igen, biztos vagyok benne – ha nyitva tartjuk a szemünket és keményen dolgozunk. De ha egy napon az üzlet fontosabb lesz a futballban, mint a sport, én abbahagyom. Viszont amíg játékban vagyok, nemet mondok az üzletre. Igaz, hogy a mexikói vb-n a francia meccs előtt a magyar játékosok megpróbálták önöket rávenni arra, hogy legyen döntetlen az eredmény? Magyar FourFourTwo Igen, akkor játszott egy magyar az Auxerre-ben (ez Burcsa Győző lehetett – a szerk.), aki valamennyire tudott franciául, ő beszélt egy-két sráccal, akit ismert, de a többiek is mutogatták keresztbe tett ujjaikkal, hogy nekik jó az iksz, ha nekünk is… Az a csapatunk azonban mindig mindenkit meg akart verni, ráadásul az akkori szövetségi kapitányuk (Mezey Györgyre utalhat Platini – a szerk. ) felbosszantott egy nyilatkozatával, és neki is meg akartam mutatni, ki az a Platini… Igaz, hogy Kubala László példája nyomán határozta el, hogy futballista akar lenni? Magyar FourFourTwo Igaz, édesapám annak idején egy Reims– Barcelona meccsre vitt el magával, talán nyolcéves lehettem. Akkor láttam játszani Kubalát, és mondtam édesapámnak, hogy én is úgy akarok játszani, mint az a bácsi, ezért focista leszek. Soha még csak rá sem nézett a labdára, mégis mindig tudta, hol van, és hogy hova kell azt rúgnia. Amikor a Fradimúzeumban megfoghattam egyik régi csukáját, megremegett a kezem… Mi a véleménye Bölöni Lászlóról mint edzőről? Bölöni éveken át dolgozott nevelőegyesületénél, a Nancynál. Magyar FourFourTwo Jó szakembernek tartom, de annyira nem ismerem, hogy véleményt merjek mondani. Szereti Magyarországot? Magyar FourFourTwo Imádom. Borzasztóan szerettem volna, ha Budapesten választanak meg UEFA-elnöknek, de a skandinávok akkor elérték, hogy halasszunk egy évet a tisztújítással… Amúgy Kovács Istvánnal (az Ajaxszal kétszer nyert BEK-et a kiváló szakember, aki azután a francia szövetség szakmai igazgatója is volt – a szerk.) kezdődött a kapcsolatom a magyar futballal, aztán Újpesten lettem francia szövetségi kapitány, a Canal Plus szakkommentátora voltam, amikor a Bordeaux ellen játszottak, és akkor kért fel Claude Bez, tizenöt másodperc gondolkodási időt adva… Előtte Argentína, lehet-e elfelejteni egy olyan vb-meccset, amelyiken zöld-fehér csíkos dresszben játszik a francia válogatott? Éppen a magyarok ellen, akik nem voltak hajlandóak mezt váltani, holott náluk volt egy piros és egy fehér készlet is… A sort folytathatnám, de ami még fontos: jó olaszként imádok minden tésztát, így a nokedlit is… Amikor februárban itt jártam, Imre Mátyás barátomtól kaptam egy nokedliszaggatót, amit már be is üzemelt a feleségem…
FFT – 2010 május