Michael Owen

Melyik volt a legszebb gólja, amit valaha lőtt? Eltekintve természetesen az argentinoknak lőtt góloktól az 1998-as VB-n…
Pete Simpson, Liverpool
Egyszer lőttem egy csodálatos gólt egy U15-ös mérkőzésen a St. James’ Parkban. A skótok ellen játszottunk, és úgy emlékszem, hogy nem sokkal előtte egyenlítettek 1-1-re. A kezdőkörben vártam a kirúgást, teljesen üresen álltam, és levettem a labdát. Kicseleztem vagy négy védőt és a kapus mögé juttattam a bőrt. A Sky adta a meccset, úgyhogy később vissza is néztem a jelenetet. Végül 2-1-gyel megnyertük a Victory Shield-et, összességében egész jó este volt.
Egyszer lőtt egy mesterhármast idegenben a németeknek: el tudná mesélni, hogy mit érezett a harmadik dugó után?
Hanners, Bromley
Csodálatos érzés volt. Az első nagyban különbözött a harmadik góltól, mert azzal az egyenlítő találattal jöttünk vissza a meccsbe, valamint abban a pillanatban tudtam, hogy meg tudjuk verni őket. A második is szép volt, és a harmadik volt a hab a tortán. Mesterhármast elérni egy nemzetközi meccsen nagyon nehéz, különösen az olyan csapatok ellen, mint amilyen Németország. Az volt az egyik legszebb pillanatom az angol válogatott mezben. Egy olyan pillanat, amire az angol drukkerek szívesen emlékeznek, és valamiféle büszkeséget is éreznek miatta. Szép alkalom volt, legalább olyan izgalmas a szurkolóknak, mint egy futballistának.
Miután csatlakozott a Real Madridhoz, mikor kezdett ráébredni, hogy senki sem nélkülözhetetlen – vagy volt erről tudomása, mielőtt odaigazolt?
Stuart Staves, Guildford
Nem mondanám, hogy a játékosok nélkülözhetetlenek, de egyik játékos sem akar okot adni rá, hogy kitegyék a csapatból. Azt hiszem jól ment a szekér, amikor egymás után hét alkalommal találtam be az ellenfelek kapujába. Aztán a következő meccsen ötvenöt percig nem rúgtam gólt, és le is cseréltek. A következő meccsen a kispadon találtam magam (nevetés). Ez mutatja milyen nehéz is ez. A Madridban töltött időszakom jobb volt, mint ahogy sokan gondolták. Aztán sok olyan meccsem volt, amelyiken csereként léptem pályára, rengeteget gondolkodtam mialatt a kispadon ücsörögtem. Szerintem sokkal többet kombináltam – még a kapusnál is –, mint a többi játékos a keretben abban a szezonban. De a Spanyolországban töltött idő felnyitotta a szememet, az biztos. Nagyon sok és különböző stadionban játszhattam remek játékosok ellen, és a szurkolók is csodálatosak voltak. Jó kapcsolatom volt a drukkerekkel. Szerettem őket, és nem cserélném el semmire azokat az időket, de feltétlenül vissza akartam térni a Premiershipbe , mert ez az a liga, amit élvezek.
Mivel töltötte az idejét az edzések és a mérkőzések között Madridban? Sokat lógott Beckhammel?
Simon, Madrid
Igen. Jó, hogy ott voltunk egymásnak – társak voltunk, angolul beszéltünk és jól kijöttünk egymással. Tulajdonképpen sokkal tovább tartott elsajátítanunk a spanyol nyelvet, mert egymás közt angolul beszéltünk. Csak annyit tudok beszélni spanyolul, amivel elboldogulok. Ráadásul ott volt Woody is (Jonathan Woodgate), szóval voltunk páran odakint. Sokszor mentünk együtt falatozni. Madrid olyan hely, ahol tényleg jókat lehetett kajálni. Az éttermek jók voltak, az ételek mennyeiek. Elmehettél egy étterembe, megreggelizhettél és egy pohár bor mellett végigdumálhattad a korai (vagy késői) órákat reggelente. Másfelől viszont nehéz volt baby-sittert találnod, és nehéz volt megtudni, merre vannak a srácok, mivel nem beszéltük a nyelvet, de tapasztalatszerzésnek jó volt.
Hogyan érezte magát, miután látta, hogy a Liverpool megnyeri a BL-t a Milan ellen?
Joey Voce, Crosby
A meccset a feleségemmel néztük a nappalinkban, Madridban. A kölykök fenn aludtak. 3-0-ás hátránynál azt gondoltam, hogy lealázták őket, de miután visszajöttek a meccsbe egy óra elteltével, tudtam, hogy bennük van a győzelem. Vicces volt, mert az utolsók között kívántam nekik sok szerencsét, de az elsők közt gratuláltam. Még mindig nagyon jóban vagyunk a csapattársakkal. Stevie Gerrard, Jamie Carragher és Dietmar Hamann – amíg ott játszott – voltak a nagy haverjaim a klubnál.
Mindig beszélgettünk a mérkőzések után. Nagyon sokat köszönhettem nekik. Képzeli mi lett volna, ha ott vagyok akkor? Mit csináltam volna a mérkőzés alatt? De nem olyan vagyok, aki megbánta a történteket. Megnyerni a Bajnokok Ligáját mindig is a kívánságlistámon volt karrierem során. Nem vagyok féltékeny, de szeretném, ha megtörténne. Másfelől nézve „amikor ott voltam nem nyertük meg, és mikor elmentem, megnyerték” (nevet). Ez azt bizonyítja, hogy szutyok voltam. Na, de komolyra fordítva a szót, nagyszerű élmény lehetett a srácoknak. Én ott voltam az elődöntőn a Chelsea ellen, és az is egy remek meccs volt.
Mi az igazság a „Visszatér-e az Anfieldre vagy sem” szappanoperával kapcsolatban, mielőtt a Newcastle-hoz igazolt?
David Owens, Telford
Igaz volt. Beszéltem Rick Parry vezérigazgatóval és Rafa Benitezzel is Liverpoolban, és nagyon közel álltunk a megállapodáshoz. A Real Madrid és a Liverpool le is ült tárgyalni, de nem tudtak megállapodni az átigazolási díjban – emellett a Newcastle sokkal jobb ajánlattal bombázta a Madridot. Szóval miután a madridiak érezték, hogy nem fog sikerülni megegyezni a vételi díjban, úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a Newcastle-be szerződni. Világbajnoki év volt és mindenképpen játszani akartam, ráadásul a Madrid vett még két csatárt, szóval a St. James’ Park felé vettem az irányt, és azt hiszem, jól döntöttem. Nagyon sok tekintetben hasonlít a hely Liverpoolra – főleg az emberek, akik szintén élnek halnak a fociért. Tudtam, hogy amilyen jó lett volna visszatérni Liverpoolba, annyira jó és élvezetes lesz a Newcastle színeiben további tapasztalatokat gyűjteni.
Mennyire tükrözték a valóságot az újságok tudósításai az életéről, és mi volt a legfelháborítóbb történet, amit valaha önről írtak?
Rich Evans, Glasgow
Azt mondhatnám, hogy a sztorik kilencven százaléka részben igaz. Rengeteg történet viszont teljesen téves volt. Nemrégiben valaki kiderítette, hogy helikopterrel utaztam Newcastle-ben és a következő sztori arról szólt, hogy „Freddie Shepherdet Michael Owen tanítja ütközni a pilótaórák után”, vagy valami ilyesmi. Sosem álmodoztam róla, hogy megtanulok helikoptert vezetni, de szeretek hátul ülni és olvasgatni az újságokat.
Ilyen sztorik vannak, és ezekhez hozzá kell szokni. Bármit csinálsz, bármit vásárolsz vagy bármerre is látnak, valami sztorit mindig kerítenek köré. A történetek egyik fele igaz, a másik meg homlokegyenest az ellenkezője annak, ami történt. Nem szoktam felkapni a vizet, azok az idők már elmúltak. Annyit gondolok csak, hogy „Ki írhatta ezt a rémes cikket rólam?”, de aztán lenyugszom. Gyerekeim vannak és családom, szóval már sokkal érettebb vagyok. Különben is, kit érdekel, ha néhány ezer ember azt gondolja, hogy Michael Owen ezt vagy azt csinálta? A letagadással csak olajat öntenék a tűzre, szóval sokkal jobb tudomást sem venni róla.
Horrorisztikus képet vágott miközben lejött a pályáról a svédek elleni meccs alkalmával a németországi Világbajnokságon. Mi játszódott le a fejében?
Dave Moone, Raynes Park
Először is, hogy „én vagyok, akinek véget ért a meccs és a világbajnokság egyaránt”. Azonnal tudtam. Aztán azon gondolkodtam, hogy mire van szükségem. Majd természetesen arra, hogy mennyi ideig nem léphetek pályára, és milyen meccseket kell kihagynom. Hátborzongató módon aztán sajnálatot kezdtem érezni a családom iránt, akik csak miattam repültek annyit, valamint a szponzorok iránt. Newcastle-be való visszatérésem a lábtörésem után történt, és csak egy meccset játszottam, majd újra megsérültem, és a következő szezon nagy részében nem is játszottam. A labdarúgás hatalmas üzlet, és ha nem játszol, akkor jönnek a befektetők és a szponzorok, és a különböző dolgok bonyolódnak. Egyszer csak a betegszobában találtam magam, mindenkitől sajnálkozó leveleket kaptam, amiért lesérültem, még ha csak egy balszerencsés jelenet volt is.
Amikor megsérül, szokott veszteni a gyorsaságából amiatt, mert fél, hogy esetleg kiújul a sérülés, hogyha teljes erőbedobással edz?
G. Parry, e-mailben
Ha izomsérülésről van szó, akkor igen. Ez hozzátartozik, mindig ezt csinálom a pillanatnyi sérülésnél, hogy megbizonyosodjak róla, hogy az összes korábbi sérülésemnek vége és rendbejött minden a rehabilitáció során. Szemlátomást problémáim voltak a térdemmel, amikor fiatal voltam és ezek később be is nyújtották a számlát – az izmaim egyre gyengültek, ahogy rásérültem. Szóval ez egy jó lehetőség arra, hogy visszanyerjem a régi formám. És hajthatatlan is vagyok, az a célom, hogy ugyanolyan erős és harcias legyek, mint amikor 18-19 éves voltam. Azóta, ha térdsérülésem van, kisebb erőbedobással küzdök, de csak azért, mert ezzel a munkával nyerhetem vissza a fiatalkori erőmet.
Élet a foci után: menedzser, szakkommentátor vagy lovas tréner?
Joe 90, e-mailben
Mindhárom lehetséges. Szeretnék kapcsolatban maradni a focival mint menedzser, vagy pályaedző, de szívesen írnék újságcikkeket is, vagy a TV-ben szerepelnék. A labdarúgás mindig is része volt az életemnek, emiatt is szeretnék közel maradni hozzá. A lovak szintén fontosak számomra, szeretek kinn lenni a galoppon, de nem nagyon tudom elképzelni magam, mint versenyló-tréner. Nem szeretnék minden reggel ötkor kelni, kezelni a problémákat és tulajdonosok százai után rohangálni. Nem ezt tervezem a békés nyugdíjas éveimre. Forrás: Fourfourtwo.com Fordította: Radványi Róbert