A Valladolid az előző, 31. fordulóban mindössze egy nyögvenyelős döntetlent ért el Tenerifén, ami annyit ért mint halottnak a csók, a „pucelánók” ugyanis maradtak a kiesőzónában. Az életmentő pontok gyűjtését így a mérkőzés toronymagas favoritja, a Sevilla ellen kellett elkezdeni odahaza, a Zorilla stadionban.
Javier Clemente csapata számára félő volt, hogy a hazai pálya nem lesz előny. Az utolsó mérkőzés (Valladolid–Villarreal 0–2), amelynek a Zorilla adott otthont, ugyanis szabályos tűntetéssé vált: a közönség kórusban szítta a Valladolid-játékosok minden labdaérintését, rigmusukat költve felmenőikről zúdították a pályán levőkre a válogatott káromkodásokat. E találkozó után Onésimo mesternek mennie is kellett és érkezett a „megváltónak” tartott Javier Clemente, aki az első fellépésére készült együttesével hazai pályán. A korábbi spanyol válogatott két dolgot kért a Valladolid híveitől, türelmet és szakadatlan buzdítást.
A két tényező közül első látásra az előbbiből van kevesebb. A Valladolidnak ugyanis nincsen elfecsérelni való ideje (19. helyen tanyáznak 25 összekapart ponttal, az utolsó 11 bajnokin megszerezhető 33 pontból mindössze hetet gyűjtve – ez a „madre mía” kategória a világ bármely ligájában), eredményt kell felmutatni. A mérkőzésre készülve a remény még élt, készen is állt a terv: ha a Valladolid valami csoda folytán legyőzné a szuperfavorit Sevillát, és ha a tőle mindössze hat pontra, a már a megmenekülést jelentő 17. helyen álló Malaga elbukna holnap Pamplónában, a 33. fordulóban a lila-fehérek abban a tudatban utaznának az andalúz kisvárosba, hogy ha legyőzik a vetélytárs Malagát a La Rosaledában, hatalmas lépést tesznek a bentmaradás kiharcolásáért. Elég sok a „ha”, nemde?
Javier Clemente 18 játékossal készült a nagy menetelés első felvonására. Újdonság volt, hogy a nevezettek között kapott helyet Hector Font és Fabricio is, de hiányzott Álvaro Rubio, Sisí, a kapus Villar (helyén Jacobo kezdett), Sesma, Prieto, Lázaro, Keko és a közönség által kiutált Medunjanin is.
A Valladolidnak egy komoly tényezővel kellett szembenéznie: a Sevilla (4. hely, 51 pont) nem kívánta eljátszani az áldozati bárány szerepét. Antonio Álvarez csapata a BL-helyekért folyó versenyfutásban nem engedhetett meg magának egy kiesőjelölt elleni blamát, amelyre a „frissen” kinevezett, reputációját féltve egyengető edző természetesen gondolni sem mert. Álvarez nem számíthatott Escudé, Fazio, Perotti, Acosta, Zokora, Konko és Stankevicius játékára, de visszatért a „szűrő” Aldo Duscher és a multifunkcionális Adriano, valamint nevezték a fakóból felhozott Rodrit is.
A találkozó a hazaiak kezdték jobban, kis átmeneti időszak, a tapogatózás után „záporozni” kezdtek a helyzetek. A 18. percben Nauzet Alemán lépett ki „Drago” Dragutinovics mellett és a kilépő Palop felett ellőtte a labdát, ám az a felső lécet is érintve elhagyta a pályát. Első hatalmas Valladolid-helyzet! Nem sokkal később Manucho előtt adódott lehetőség, de Diego Costa baloldali beadását a csatár a 21. percben elhibázta. Ezt követően Borja lőtt távolról, labdája nem tűnt félelmetesnek, de Palop csak üggyel-bajjal tudott tisztázni, így a Valladolid középkezdés helyett csak egy szögletet rúghatott a 24. percben. Egy perccel rá az előbb említett Borja előkészítésben jeleskedett: passzát Nauzet Alemán kapta, aki áthámozta magát Dragón – nem az ő meccse volt –, ám egy az egyben nem bírt a kapussal, a kiszolgáltatott Paloppal szemben megszeppent és rosszul célzott. A Sevilla nem csinált gyakorlatilag semmit, egy árva helyzetet sem tudtak kidolgozni az andalúzok az első félidőben, ami roppant meglepő volt. Ami ezután következett azonban nem. A Valladolid-rohamoknak ugyanis nem lehette más a vége csak a gól: a 41. percben Diego Costa értékesített fejjel egy szabadrúgást. 1–0. Az első játékrészben a hazaiak még két tizenegyest kértek számon a bírón, de a játékvezető minden esetben hajthatatlan volt és nem ítélt büntetőt.
A második félidő egy Luis Fabiano-fejessel indult, ám gólt ismét a Valladolid szerzett. Az 53. percben egy Sevilla-labdavesztésből kontrát indítottak a hazaiak, amelyet Manucho fejezett be. 2–0. A vendégek teljesen összeestek, Valladolid pedig folyamatosan támadott. Az 57. percben növelhették is volna előnyüket, de Diego Costa újabb ajtó-ablak szituációt fecsérelt el. A Sevilla első helyzetét az 58. percben(!!!) jegyezhettük fel: Navas veszélyes lövését Jacobo magabiztosan semlegesítette. A 81. percben még Luis Fabiano értékesíthette volna Romaric remek passzát, de Jacobo ismét a helyén volt és időben tisztázott. A 83. percben jött a szépítés. Cala a baloldalon kevergetett, majd középre húzódva messziről lövésre szánta el magát, labdája pedig utat talált Jacobo kapujába. Hatalmas gól. 2–1. A 84. percben válaszolhatott volna a Valladolid, de a csereként beállt Marquitos ordító helyzetben nem összpontosított, labdája így nem ért kaput. Két perccel később jött az ellencsapás, Kanouté-Navas volt a labda útja, a villámléptű szélső tüzelt, de lövését Jacobo bravúrral hárította. A hosszabbítás perceiben a Sevilla még megkísérelte a lehetetlent, de az egyenlítés elmaradt.
A várakozásokra rácáfolva a Valladolid magabiztosan győzte le a gyenge napot kifogó Sevillát. A hazaiak így a bentmaradásért folyó harc első akadályát vették, folytatás hétvégén, a Malaga ellen következik. A vendégek teljesítménye érthetetlen. Kudarcuk hozadéka, hogy a Mallorca előtt adott a lehetőség az előzésre, amellyel a Sevilla búcsút inthet a BL-selejtezőt érő negyedik helynek is.
Valladolid: Jacobo, P. López (Marcos, 54.), Sereno, Nivaldo, Del Horno, Nauzet Alemán (Marquitos, 66.), Borja, Baraja, Barragán, Manucho és D. Costa
Sevilla: Palop, Adriano, Cala, Dragutinovics, F. Navarro (Squillaci, 16.), J. Navas, Romaric, Lolo, Capel (José Carlos, 77.), L. Fabiano és Negredo (Kanouté, 63.)
Gólok: 1-0: Diego Costa (41.), 2-0: Manucho (53.), 2-1: Cala (83.)
Vezette: Álvarez Izquierdo
Gyutai Péter
(Forrás: Marca.es és As.com)
