Ma 84 éves Grosics Gyula

Gyula bácsi pályafutását a Dorogi AC-nál kezdte, majd a MATEOSZ-ban, illetve e klub utódjában, a Teherfuvarban, a Budapesti Honvédban és a Tatabányai Bányászban futballozott. Négyszer nyert magyar bajnoki címet, összesen 390 élvonalbeli meccsen lépett pályára.
A válogatott szerelését 1947 és 1962 között 86-szor ölthette magára, tagja volt a legendás Aranycsapatnak, amely vele a kapuban 1948 és 1954 között egyetlen vereséget sem szenvedett el. A „Fekete Párduc” becenevű kapus 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok, 1954-ben Svájcban világbajnoki ezüstérmes lett, és tagja volt az 1953-ban Európa Kupát nyerő válogatottunknak is. Három világbajnokságon szerepelt (1954, 1958, 1962), és az előző évszázad mérkőzésén, a londoni 6-3-as magyar-angol meccsen is ő védte a mieink kapuját. Grosics Gyulát az újságírók hatszor választották be az éppen aktuális év világválogatottjába, és négy alkalommal jelölték az Aranylabdára. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója címet zsebelte be. A kiváló kapust 1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki, míg tavaly decemberben Prima Primissima-díjat kapott.
Játékospályafutását Tatabányán fejezte be, 1962-ben. Edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben illetve Kuvaitban dolgozott. Sportvezetőként is tevékenykedett, hiszen 18 éven keresztül volt a Volán SC elnöke.
(mlsz.hu)