Lencse: Nem számít rám a Videoton

A futballista a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában elmondta: gyorsabb az izraeli foci az itthoninál, hatost adna kinti teljesítményére, és nem hazamenekült, hisz nem egy félős gyerek, viszont családja miatt nem tudott a focira koncentrálni.
„Nem beszéltem a klubomnál Paulo Sousa edzővel, mert legbelül úgy érzem, nem számít rám a Videoton. Ezt egyébként megértem, az edzőt is, hisz kialakult egy keret, le a kalappal az eredményeik előtt, amelyek után aligha akarná megbolygatni a csapatát” – mondta az élvonalbeli, Európa-liga csoportkörös Hapoel Ironi Kiryat Shmona csapatát elhagyó Lencse.
„Még nem mennék bele abba, mi lesz a folytatás, kicsit pihennék, mert itthon ennyi meccset nem játszottam korábban. Várom az ajánlatokat, alaposan végiggondolom a folytatást. Semmibe nem akarok azonnal beleugrani, csak azért, hogy külföldre mehessek. Itthoni játékról is lehet szó, egyelőre kivárok, és addig egyedül edzek” – tette hozzá a Videotontól kölcsönben légióskodó támadó. „Az izraeli játékomra futballszakmailag maximalistaként tízes skálán adnék magamnak egy hatost. Kihozhattam volna többet is belőle, de azért szerepelhettem kiváló Bajnok Ligája-, illetve Európa-liga-mérkőzéseken. A közeg azonnal befogadott, pillanatok alatt beilleszkedtem. Hogy milyen az izraeli bajnokság? A körülmények azért ott sem voltak tökéletesek, ennek ellenére úgy tapasztaltam: gyorsabb kint a futball, mint a magyar NB I-ben, szóval sajnos erősebb az ottani élvonal a miénknél” – vélekedett Lencse László.
Távozása mozgatórugóit így magyarázta: „Azt nem mondanám, hogy féltem, kezdetben ott északon nem is éreztünk sokat a háborús helyzetből, tartottam a kapcsolatot a Tel Avivban játszó Hrepka Ádámmal, aztán közeledtek az aggasztó hírek, miközben az itthoniak, a családom félelmei rányomták a bélyeget a kinti játékomra is, naponta többször telefonáltak, felerősítették bennem is a szorongást, nem tudtam csak a focira koncentrálni. Ráadásul velem volt a menyasszonyom, rá is oda kellett figyelnem, magára hagyva idegenbeli meccsek alkalmával. Nem tudtam tisztafejű játékos lenni, váltanom kellett, a távozás a klubomnak és nekem is jobb volt. Pedig nem vagyok egy félős gyerek, vadászom, s különben is az utcán, a grundon nevelkedtem, hiába hiszi most mindenki, hogy hazamenekültem.”