Lázár Bence megnevezte saját kezdőcsapatát Feröer ellen
"Itt az idő, most vagy soha?!… Belfast, 90.perc, amikor lerágod a körmöd, izzad a tenyered, hogy fújja le bíró sporttárs és maradjon 0-1, lehessen ünnepelni… És érkezik Kyle Lafferty, 1-1! Sebaj, megmaradt az esély „csak” le kell gyűrni a feröeri dokkmunkásokból és halászokból verbuválódott, időközben focizni is megtanuló válogatottat. Akárki akármit mond, amelyik válogatott oda-vissza veri a mindenkori görög válogatottat, amelyben top bajnokságokban pallérozódó és rendszeren pályára lépő játékosok vannak, az már elismerésre méltó. Tudjuk, emlékszünk a tavalyi, tórshavni (nem feltétlen megérdemelt, de) nagyon fontos győzelmünkre. Általánosságban a „kis” országok válogatottjai, amelyek nem tudnak sztárokat, igazi klasszisokat felvonultatni, a nagyon zárt és iszonyatosan fegyelmezett védekezésükkel, majd az abból való kontratámadásokkal tudnak (próbálnak) érvényesülni. Ez úgy, ahogy van, megdőlt a kinti mérkőzésen, amelyen (a műfű segítségével is) tulajdonképpen Feröer irányította a találkozót. Megleptek minket! A csütörtöki mérkőzésnek máshogy kell alakulnia hazai pályán, NÉZŐK előtt megvannak a játékosaink ahhoz, hogy mi uraljuk a játékot és megnyerjük a mérkőzést. Ezek után megint jöhet a számolgatás! Megkockáztatok egy abszolút támadó szellemű, számomra várható kezdőcsapatot megjósolni, egy-egy gondolattal jellemezve a pályára küldendő játékosokat. Lássuk! 🙂 Király – maga a megbízhatóság Fiola – a végre „megtalált” modern jobb bekk Juhász – a tekintély Kádár – fiatalos hidegvér Leandro – a „látó” balhátvéd Nagy Á. – a már nem meglepetésember (számomra) Gera – a letisztultság, rutin és az évek Lovrencsics – a sebesség és remek beadások Dzsudzsák – a „mi” top játékosunk Nikolics – a gólzsák 1.0 Böde – a gólzsák 2.0 Ezek után csak egy dolog maradt, kiszurkolni a győzelmet amellyel talán valóra válhatnak az álmok, egy ország álma. Kijutni egy világversenyre! Mert a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez…"
