Kű Lajos: Összekalapoztam 16-17 milliót…

Péntek délután emlékezetes módon megtörtént Kocsis Sándor újratemetése. A Szent István-bazilika altemplomában, Puskás Ferenc mellett alussza immár örök álmát az Aranycsapat jobbösszekötője, minden idők legtermelékenyebb gólszerzője, a spanyolok/katalánok legendás Aranyfeje.
Az újratemetés – ha lehet így fogalmazni – motorja, lelke Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke volt, aki csak most tudott szusszanni egyet a nyolchónapos szakadatlan szervezőmunka befejeztével.

„Februárban kezdtem hozzá a szervezéshez, és nem is egyszer úgy tűnt, leküzdhetetlen akadályokba ütközöm. Végül mégiscsak sikerült összekalapoznom a lebonyolításhoz szükséges 16-17 millió forintot, a Magyar Labdarúgó-szövetség is segített. Tényleg heroikus vállalkozás volt, a Kocsis család tizennyolc tagjával együtt összesen 28 személy reptettünk Barcelonából Budapestre, s szállásoltunk el a Gellért és a President hotelben. De Kocka megérdemelte, az Aranycsapat utolsó, még külföldön eltemetett tagjának is haza kellett térnie” – fogalmazott a Ferencváros egykori kiválósága, a máig utolsó magyar labdarúgó, aki BEK-döntőben szerepelt.

Kűnek azért is harcolnia kellett, hogy Kocsis hamvait Puskáséi mellé helyezhessék el a Bazilikában, s hogy a síremlék ugyanolyan méretű lehessen.
„Volt, aki azt mondta, Kocsist nem lehet Puskáshoz mérni, aránytévesztés lenne hasonló méretű ceremónia, de én amondó vagyok, nincs értelme rangsorba állítani a futball olyan géniuszait, mint amilyen Puskás, Kocsis, Hidegkuti vagy Bozsik. Valamennyien az egyetemes sport óriásai voltak. Kocka esetében valahogy elsikkad az a tény, hogy őt 1954-ben megválasztották az újságírók és a szakvezetők a svájci világbajnokság legjobbjának, ő volt az MVP, mielőtt ezt a fogalmat egyáltalán ismerték volna.”
Kű azt is hatalmas sikerként éli meg, hogy napjaink legjobb, legeredményesebb futballklubjának, a Barcelonának az elnöke eljött az újratemetésre.
„A Barça elnöke – akárki is lett légyen az – még sohasem járt Budapesten. Sandro Rosell az első szóra jött, az aranylabdás Luís Suárezzel, továbbá Carles Rexach-kal – Messi felfedezőjével – együtt. Arrafelé magától értetődő a klubok legendáinak tisztelete, emlékezzünk csak, hogy szinte az egész Benfica itt volt, elnököstől, mindenestől, amikor szegény Fehér Miklóst temették. És talán az sem mellékes, hogy Kocsis Sándornak köszönhetően néhány napig a világ sportsajtója, elsősorban persze a spanyol, Budapestről, az újratemetésről cikkezett – lám, lám, Kocka még 33 évvel a halála után is szolgálta a hazáját…”
Ch. G. A.