Koman Vladimir a Haladás NB II-es csapatát hagyta el és meg sem állt az olasz Sampdoriáig, utólag visszagondolva egyáltalán nem bánta meg a döntését. „Az elején nehéz volt, de úgy voltam vele, hogy ha futballista akarok lenni, márpedig ez volt a célom, akkor külföldön tovább fejlődhetek. Ezért mindent ki kell bírnom! Akadályból volt bőven: nem beszéltem a nyelvet, alig értettem valamit abból, amit mondtak nekem. Az öltözői viccek állandó céltáblája voltam. Folyamatosan röhögtek rajtam, én meg az egészből nem értettem semmit. Megtehettem volna, hogy megsértődök, összepakolok és hazamegyek, de erről szó sem volt. Még szorgalmasabban tanultam a nyelvet és továbbra is kőkeményen edzettem. Szerencsém volt, hogy a Samp Primavera-csapatában nagyon jó játékosok voltak, meg is nyertük a bajnokságot. Mondhatom, hogy állandó kezdőként számoltak velem, sőt 2007-ben életem első Serie A-s meccsén rögtön gólpasszt adtam. Szóval, futott a szekér, de Novellino, aki beállított a kezdőbe, elment a csapattól és jött Walter Mazzari, aki biztosra ment, és az „öregebbeknek” adott lehetőséget. A Samp kölcsönadott Avellinóba, majd Bariba és csak az U20-as vb-bronz után, 2010 nyarán hívott vissza. Azóta egyre többet játszom, de nem felejtem el, hogy honnan kapaszkodtam vissza. Filki (Filkor Attila – a szerk.) az Interről, Vass Ádi a Bresciáról tudna mesélni hasonlókat. Minden indoklás nélkül egyszer csak játszottak, aztán megint elfelejtették őket. Fiatalon ezt a legnehezebb elviselni, Olaszországban – és ez igaz az olasz játékosokra is – nem bíznak semmit a véletlenre, egy-két kivétellel a rutinos futballistákat játszatják. Mindenkinek ki kell várnia a sorát. Máshol hamarabb meg lehet kapni az esélyt, ezért gondolom, hogy a holland bajnokság jó ugródeszka lehet. Simon Krisztiánt személyesen nem ismerem, csak hallottam róla. Azt javaslom neki, ha tanulni akar és vannak komolyabb céljai a futballban, menjen külföldre. Az ő esetében a kor kevésbé számít, miután a Wolverhamptonnál szerzett tapasztalatokat, nem ismeretlen számára a légióskodás. Bátran csinálja a dolgát, tanulja a nyelvet. Ha igazán tökös gyerek, nagyot húzhat a Feyenoorddal!” – nyilatkozta a FFT-nak Koman Vladimir. Szilágyi László
Koman biztatja Simont: Ha tényleg futballista akar lenni, menjen külföldre!
Megkerestük Koman Vladimirt, aki tizenhat évesen repült ki a családi fészekből, egyenesen Genovába, de egyáltalán nem bánta meg a döntését. Simon Krisztiánnak nincs mitől félnie, ha igazán tökös gyerek, főnyeremény lesz Hollandia – mondja Koman. A lilák tizenkilenc éves szélsője, Simon Krisztián egy edzőmeccsen rúgott egy gólt, adott két gólpasszt adott a Feyenoordban, a hollandok őt akarják, a magyar közvélemény fele mégis itthon tartaná.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!