Kokóról azt mondja Egervári, csak civilben megszeppent kisfiú, a pályán igazi csibész
Kovács István az utóbbi hetekben nagyszerű alakításokkal, gólokkal hívta fel magára a figyelmet, még a remekül futballozó Videotonból is kitűnt.
– Számítottál arra, hogy Egervári Sándor meghív a válogatott keretbe? – kérdeztük a játékost a telki edzőközpontban.
– Arra, hogy meghívnak a keretbe, igen, számítottam, csak nem a felnőtt keretbe, hanem Róth Antal U 21-esválogatott keretébe. Én azért dolgoztam, hogy ott pályára lépjek, éppen ezért külön öröm számomra, hogy Egervári Sanyi bácsi is felfigyelt rám, és behívott a nagyválogatott keretébe.
– De, gondolom, ezért nem vagy csalódott?
– Mindenképpen jobb, hogy itt vagyok, remélem, hogy sikeresek is leszünk ezen a két mérkőzésen, a románok és a törökök ellen. Bízom benne, hoigy egyszer majd boldogan tekinthetek vissza erre az időszakra. Én egyébként az U21-es válogatottságról sem mondtam le, nem tekintem befejezettnek ezt a szakaszát a pályafutásomnak, remélem, ott is számításba vesznek majd.
– Nem hisszük, hogy a felnőtt válogatottság ebből a szempontból akadály lenne. Amúgy nem tűnsz lámpalázas típusnak, ha Egervári Sándor pályára küld pénteken, akkor milyen érzések kerítenek hatalmukba?
– Mivel én focista szeretnék lenni…
– …már az vagy, nem is akármilyen!
– Oké, szóval, a pályán otthon érzem magam, az az igazi közegem, tehát biztos vagyok benne, hogy nem lesz lámpalázam, és próbálok úgy teljesíteni, hogy hasznára legyek a csapatnak. Az más kérdés, hogy most itt, a sajtó képviselői előtt egy kissé zavarban vagyok, de ez nem a futballpálya, az egészen más, ott semmi sem feszélyez.
– Hogyhogy, szokatlan számodra a kiemelt érdeklődés?
– Amióta a Videotonban játszom, nem annyira, mert rendszeresen a találkozások a sajtóval, kezdem megszokni az interjúkat, ebbe is bele lehet tanulni.
– Eddig melyik a kedvenc gólod, gondolom, a Honvédnak rúgott bomba…
– Érdekes, nem ez, hanem a Debrecen elleni Szuperkupa-mérkőzésen szerzett gólom, úgy fogalmaznék, az volt a legfontosabb, ezért számomra is az a legkedvesebb. nem volt nagy gól, de nagyon sokat ért. Azzal nyertük meg a trófeát.
– Egy ilyen kicsi, de nyerő góllal, gondolom, kiegyeznél most is.
– Mindenképpen. Egyébként mindegy, hogy ki rúgja, csak nyerjük meg ezt a két mérkőzést!
– És mi a tipped erre a két – a románok és a törökök elleni – meccsre?
– Nem vagyok nagyigényű, megelégednék kétszer egy-nullás győzelemmel… De tréfán kívül, remélem, jó meccsek lesznek, és a szurkolók is tudják élvezni, az elsőt persze csak a televízión keresztül…
– Szüleid mit szóltak ahhoz, hogy bekerültél a nagyválogatottba?
– Nagyon boldogok voltak, de édesapám – aki a legnagyobb kritikusom, és még sohasem volt elégedett velem – azt mondta, hogy ez csak a kezdet, a java ezután jön. Remélem, igaza lesz ezúttal is…
Ch. Gáll András
