A Dortmund mestere a Puma.com kérdéseire válaszolt
Mit jelent Ön számára Bajnokok Ligája döntőjében lenni?
Őszintén megvallva soha nem gondolkoztam ezen és nem is gondolom, hogy ez számít. Annyi dolgom van mióta bekerültünk a döntőbe, hogy nem volt időm erre, bár a döntő napján valószínűleg érezni fogom, hogy ez a legrendkívülibb dolog, amit valaha átéltem egész pályafutásom során. Michael Zorc még most is lelkesen számol be 1997-es győzelemről és a mérkőzés minden egyes percéhez külön magyarázata van. Érezni fogjuk, amint eljön a pillanat, de jelenleg nincs időm ezzel foglalkozni.
Rendkívüli szezon van a csapat mögött. Büszke rá, hogy eljutottak a döntőig?
Igen, Bajnokok Ligája bajnokságban és a Bundesliga évadban is végig nagyon büszke voltam a csapatra azért, ahogyan megbirkóztak a különböző helyzetekkel. Minden, amit ebben az évben tettünk pozitív hatással volt a Bajnokok Ligája szereplésünkre. A fiúk remekül használták az edzéseken gyakoroltakat és mindent beleadtak a pályán is. Ebben a szezonban az érzelmek széles skáláját átélhettük: a Malaga elleni meccs aggodalmai után részünk volt megkönnyebbülésben és pozitív érzésekben is. A Malaga elleni 3-2 eredmény vagy a végső sípszó a Madrid elleni meccsen olyan pillanatok voltak, amiket sosem fogunk elfelejteni
A Wembley-ben lejátszandó döntő közte van azon dolgoknak, amiért úgy döntött, hogy edző lesz hogy elmondhassa utána: "ez a valaha legcsodálatosabb dolog amit tapasztaltam"?
Brutálisan őszintén szólva, azért lettem edző, mert semmi másban nem vagyok jó (nevetve). Komolyra fordítva a szót, akármilyen edző lehetnék, de a klubtól kapott támogatás, a nagyszerű edzői stáb, de legfőképp egy ilyen hihetetlen tehetségekkel megáldott csapat nélkül sohasem lett volna lehetőségem a Bajnokok Ligája döntőjéig jutni. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség, így azt kell hogy mondjam hogy ezzel nem számoltam amikor az edzői pályát választottam. Inkább úgy élem meg, mint egy nagy adag habot a tortán, és ez azon különleges pillanatok egyike melyeket ki kell élvezni, de mi ezt sajátos módon, igazán tempós játékkal kívánjuk kiélvezni. El fog jönni az a pillanat, amikor el fog tölteni az elért eredményeink sikerérzete, de jelenleg erre még várnunk kell.
Milyen elvárással utaznak Wembley-be? Mi a cél? Igaz, csak egy cél lehetséges, máskülönben nem utaznának el, nem?
(nevet) Igen, ez valóban nem olyan mint egy olimpiai mottó: “A részvétel a fontos, nem a győzelem.” A kemény felkészülést követően győzni megyünk a döntőbe és hiszem, hogy ezt a közönség is látni fogja. Hiszünk a tisztességes játékban, ezzel jutottunk idáig és így is szeretnénk megnyerni a versenyt. Azt azonban nem mondhatom, hogy jobban megérdemeljük a győzelmet, mint a Bayern. Az a csapat fog nyerni, aki a leginkább megérdemli, és amennyiben ezek nem mi leszünk is, tiszteletben fogjuk tartani az végeredményt. Most azonban van még némi időnk a képességeink kiaknázására, hogy végül mi emelhessük a magasba a trófeát.
Miért gondolja, hogy a Dortmund csapata lesz az, aki felemelheti a trófeát?
Egyszerű a válasz: mert megvan bennünk minden lehetőség! Még saját magunkat is megleptük néhányszor ebben a szezonban. Például amikor a Manchester City, vagy többször a Real Madrid és a Shakhtar Donetsk ellen. Tehát megérdemeljük, hogy a döntőben legyünk. És az, aki megérdemli, hogy a döntőben játszhasson, megérdemli akár a győzelmet is, mi most erre összpontosítunk.
Ön szerint kin van nagyobb nyomás a Dortmundon vagy a Münchenen?
Ez nem számít, nem ez a fontos. A mérkőzés előtt mindkét csapaton nagy lesz a nyomás, tudatosulni fog, hogy ez egy nagy lehetőség. Az számít, hogy ki hogyan tudja kezelni ezt a nyomást, hogyan tud a meccsre fókuszálni és összpontosítani. A fényt az alagút végén a fényes Bajnokok Ligája trófea jelenti , könnyebb ha pozitívan állunk hozzá és a szorongást a háttérbe szorítjuk.
Az elmúlt két év során többször is bizonyították, hogy nem csak méltó ellenfelei a Bayernnek, hanem akár jobbak is tudnak lenni náluk. Ennek tükrében előnyként értékeli, hogy velük játszhatják a döntőt?
Az elmúlt két év történései most nem számítanak. Korábban két szoros mérkőzést vívtunk egymás ellen a Szuperkupa és a Német Bajnokság negyeddöntőjében. Ha megnézzük ezeket az eredményeket látjuk, hogy ez a szezon a Bayerné, alapvetően mindenkit megsemmisítettek, mindenkit, de nem minket. És most csak ez a fontos. Mindig visszavágtunk, még akkor is, ha nem voltunk a legjobb formában. Amikor a legjobb formánkat hozzuk képesek vagyunk legyőzni a Bayern Münchent. Ezt tudjuk és ők is tudják. Ennek most valóra kell válnia. Tudjuk, hogy talán a világ legjobb csapat ellen fogunk játszani, de ebben a pillanatban mi vagyunk ellenük az egyetlen ellenfél, akik talán tényleges ellenfelet jelent. És pontosan ez az, amit ki szeretnénk használni.
Gyakran kerül a figyelem középpontjában, minden célzás nélkül. Jobban szereti, ha inkább a csapata kerül a reflektorfénybe?
Persze. Én egy átlagos ember vagyok, akinek sokszor kényelmetlen, ha a figyelem középpontjába kerül. Ha én vagyok a középpontban és például negatív hatás ér, nem tudom kezelni, és nem tudom, más ezt hogyan tudja. A végén csak az a fontos, hogy a csapat tudja ezt nem szándékosan generálom, nem akarok tündökölni helyettük. Egyszerűen elfogadják, ami megjelenik a médiában. Néha ez túl sok figyelem, de ahogy múlik az idő, majd ez is egyre kevésbé lesz fontos.
puma.com
