Kiss Béla: Soha nem szabad föladni az álmokat!

Egykor a pályán, ma már vezetőként is egyéniség… (Fotó: foci-info.hu)
– A hetvenes évek közepén még nem volt divat, hogy valaki18 évesen játékvezető legyen. Önnek hogy jutott mindez ilyen fiatalon az eszébe? – Ekkoriban már rendszeresen zajlott a szervezett iskolai bajnokság. Az egyik mérkőzésen a játékvezető működésével (úgyis mondhatnám: testületileg) nem voltunk elégedettek, ezért kapóra jött, hogy éppen abban az időben olvastam a Népsportban egy felhívást, miszerint játékvezetői tanfolyam indul! Emlékszem, még egy kicsit füllentenem is kellett a születési dátumom kapcsán, ugyanis 18 év volt az alsó korhatár, én pedig 17 évesen jelentkeztem. Csapatunk kapusa egyébként Zsiborás Gabi volt, aki szinte minden lövést kivédett. Érdekesség: évekkel később életem első tartalék bajnokiját éppen a Ferencvárosnak vezettem, és akkor találkoztunk újra… – Meglehetősen göröngyös út vezetett 1994-es élvonalbeli bemutatkozásáig, kik segítették a legtöbbet? – A Budapesti Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága akkoriban (Kürti Imre vezetésével) igazi szakmai műhelyként működött. Nem csak a játékvezetés csínját-bínját megtanultam ez idő alatt, hanem emberileg is nagyon sokat hozzátettek a pályafutásomhoz. Nekik is köszönhetem, hogy viszonylag fiatalon, 29 évesen már országos kerettag lehettem, és 36 évesen az NB I-ben is bemutatkozhattam: egy Pécsi MSC – Nagykanizsa mérkőzésen fújtam a sípot. – 2003-as visszavonulásáig 107 élvonalbeli meccset vezetett az élvonalban. Melyik találkozójára a legbüszkébb? – Nem emelnék ki egyetlen bajnokit sem, mindegyik nagy élmény volt. Mint ahogy az a 19 nemzetközi mérkőzés is, amelyeken a kor összes FIFA-játékvezetőjével együtt működhettem. – Több egykori és jelenlegi élvonalbeli játékvezető (Bede Ferenc, Juhos Attila, Szabó Zsolt, Világi Balázs) önt tartja egyik tanítómesterének. Melyek a jó bíró legfőbb ismérvei? – A játékvezető alapvető eszköze a fegyelmezés. Ha ezt valaki jól végzi, nagy esélye lehet az előrelépésre. De mindez ma már kevés. Egy futballbírónak egyéniségnek kell lennie, aki fizikailag és szellemileg is kellően felkészült. S ami szintén fontos (ez egyfajta játékvezetői ars poeticám is), hogy a pályán belül és kívül is korrekten kell viselkedni a mérkőzés összes szereplőjével szemben! – Önnel kapcsolatban kihagyhatatlan: annak idején a mozgásával kapcsolatban számos kritika érte. Mennyire foglalkoztatta illetve mennyire pergett le önről mindez? – Persze, hogy nem örültem az e fajta megjegyzéseknek, de nem foglalkoztam velük. Inkább jót is tett nekem: kialakult bennem egy csak azért is bizonyítási vágy, hogy elérjem a céljaimat! A mai játékvezetőknek is mindig azt mondom: soha nem szabad föladni az álmokat, mert ez igenis meghozhatja az eredményt! – Jelenleg az NB II-es nagypályás és az NB I-es futsal-ellenőri keret tagja illetve az MLSZ Játékvezetői Akadémia albizottságában is fontos feladatokat lát el. Vannak tehetségek a fiatal síposok között? – Igen, vannak, mindig is voltak, Ami a legnagyobb probléma a képzéssel kapcsolatban: amikor egy fiatal játékvezető elkezdi a pályafutását, sokkal többet kellene foglalkozni vele, fel kell építeni az egyéniségét, a stílusát. Nagyon sokat járok mérkőzésekre, és ha látok egy reményteljes ifjoncot, önzetlenül próbálok segíteni neki!