Kijöttek a gödörből

---

Piliscsabán mindenki, öreg, felnőtt és gyerek, aki legalább egyszer labdába rúgott életében, jól tudja, mi az a Plész. Így hívták a város (akkor még falu) régi futballpályáját a ’30-as és ’60-as évek között, amely a kőporbánya és Kálvária-domb között terült el, a leventék egykori gyakorlóhelyén, és messze földön híres volt arról, hogy a kezdőkörtől mindkét irányban erősen lejtett. Sőt a helyi legendárium szerint a legalacsonyabb és a legmagasabb pontja között 12 méter volt a szintkülönbség, ezért aztán a helyiek meg is voltak győződve arról, hogy „ellenfél itt nem nyerhet!”. Itt nem akárhogyan kellett beadni egy szögletet, kiugratni egy csatárt, a támadásokat ezért mérnöki pontosságú számítások és éles szakmai viták előzték meg az öltözőben.

Az átgondolt tereprendezés később is kiemelt szerepet játszott a hazai meccseken, mert a hagyományokat követve a hatvanas években kialakított új pálya is tele volt gödrökkel. És gazzal. „Ez hosszú évekig a taktikánk szerves része volt” – vallotta be Gáspár Zsolt, a Piliscsabai SE újonnan megválasztott elnöke, aki kapusként egészen az NB I-es Vasasig vitte. – Még az erősebb ellenfelek sem tudtak ezzel mit kezdeni.” A gödrök persze nem mindig tettek jó szolgálatot, mint amikor két játékos az egyik meccsen próbálta az egyikből kikotorni a labdát, a bíró pedig piros lapot akart adni nekik, mert messziről csak annyit látott, hogy egymást rugdossák veszettül a tizenhatoson belül. Kellett vagy tíz perc, amire meggyőzték a pocakos sporit, és mégsem kellett idő előtt zuhanyozni menniük. Az más kérdés, hogy az elkeseredett szélmalomharc után egyikük kézzel vette ki a gödörből a labdát, a bíró pedig habozás nélkül tizenegyest ítélt büntetőterületen belüli kezezésért… Az elnök szerint arra a libalegelőre ma már egy csapat sem merné rátenni a lábát, még megyei szinten sem. De nem is kell, mert 2000 környékén aztán csak betömték ezeket a gödröket, és velük megszűnt a titkos előny is.

A mostani pályát egyébként 1981-ben adták át hivatalosan, a megnyitón ott volt Puskás Ferenc is, aki harminc évvel azelőtt játékosként is találkozott az éppen fénykorát élő Piliscsabai Honvéddal. Az akkor már egy hete MNK Pest megyei kupagyőztes, büszke gárdát 12:0-ra szórta meg a Kocsissal, Bozsikkal, Cziborral és Budaival felálló Budapesti Honvéd, a korszak talán legjobb klubcsapata. A vidéki futball hagyományainak legszebb hírmondója az, hogy a piliscsabai futball mindig is tudta, hol a helye, a szurkolóknak és a játékosoknak tökéletesen megfelelt a megyei másodosztály. A legfontosabb ma is az a számukra, hogy helyi srácokat lássanak játszani a hétvégén. „Amikor tíz éve feljutottunk a megye egybe, rengeteg embernek nem tetszett, hogy a csapat tele volt »idegenlégiósokkal«” – teszi hozzá a klub vezetője. Így inkább ki is estek, amiért Piliscsaba akár a lokálpatriotizmus szinonimája is lehetne a szótárakban. „Ha feljutunk, csak önerőből!” – szól a mottó, ezért a mostani csapat kilencven százaléka már „hazai termés”, a csapat és a város hőse pedig nem Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo, hanem a még ma is aktív Fábián Zoltán, aki már több mint ötszáz meccsen húzta fel Piliscsaba zöld mezét. „Hihetetlen figura, a porcműtéte után két héttel már játékra jelentkezett”.

A klubot körüllengő szellemiség láthatóan sziklaszilárd, és manapság végre a külsőségekben is jó irányú változás figyelhető meg. „Tavaly decemberben adták át azt a műfüves kispályát, ami itt van a székház mellett – mondta a korábbi elnök, idősebb Miklósvári Géza, a csapat jelenlegi edzőjének édesapja. – Az MLSZ műfüves programjának köszönhetően épült, lelátóval együtt huszonöt és fél millió forintba került, amelynek harminc százaléka volt önrész.” A klub 176 focistája, az U7-tól a felnőttig edzésre is használja, de ki is adják, és az idén már itt rendezik a városban hagyományossá vált, lassan negyvenéves múltra visszatekintő Hőguta-kupát is, ahol nem a Real Madridnak vagy a Barcelonának tapsol a több százas közönség, hanem a Rétaljai Brekekének, a Gentleman Vájlingnak, a Fejenhordnak, vagy a nem kevésbé patinás Népi Kocsma Hőseinek.

„Ez a többhetes nyári kupa annyira része Piliscsabának, hogy régen még kora hajnalban is rendeztek meccseket az első vonathoz igazodva, amit aztán persze annak rendje és módja szerint le is késett mindenki” – emlékszik vissza a sokat látott helyi büfés, hozzátéve, hogy szerinte van összefüggés a késés és aközött, hogy meccs előtt a csapatkapitányok nem zászlót, hanem pálinkát cseréltek. A TAO-támogatásoknak köszönhetően ma már a mindennapi működés is zökkenőmentes, van új labda és felszerelés, a pörgő futballéletet pedig jelzi, hogy 2006-ban az éppen NB II-es Fradi első csapata, 2012-ben a Bayern München, tavaly pedig a Sparta Praha öregfiúi jöttek ide barátságos meccset játszani. És a III. Kerületi TVE elleni, mostani U21-es edzőmeccsen látottak alapján az idei, fiatal keret akár ki is harcolhatja a feljutást. Megye egy – végre önerőből. Turner Pipi
A cikket nyomtatott formában is elolvashatod a FourFourTwo magazin 54. lapszámában