5. Andrea Cossu (Cagliari) Most már túl van a zeniten, de két-három éve még az egyik legjobb olasz irányító volt – ennek ellenére Itálián kívül alig ismeri valaki. Elszaladt vele az idő, pedig 2010-ben és 2011-ben is ő volt a Serie A gólpasszkirálya. Egy időben szem elé került, 2010-ben két barátságos meccs erejéig a válogatottban is pályára lépett, de immár nagy a csend körülötte. Több elismerést érdemelne, mint amennyit kapott. Talán fénykorában el kellett volna hagynia a Cagliarit, amelyet kilencedik éve szolgál.
4. Stephan Lichtsteiner (Juventus) A „Forrest Gump” becenévre hallgató svájci jobbhátvéd/jobb oldali középpályás már a Lazióban is nagyon hasznosan játszott, de igazán akkor teljesedett ki, amikor Antonio Conte vette kezelésbe a Juventusnál, 2011-ben. Pirlo, Vidal, Marchisio, Chiellini vagy Tévez mellett kevés reflektorfény vetődik rá, mégis nehéz nem venni észre fontosságát, jó felfutásait és gyakori jó beadásait.
3. Sergio Pellissier (Chievo) Azt nem kell megmagyarázni, ha valaki 84 gólt szerez az olasz élvonalban, még akkor sem, ha mindezt 12 év alatt teszi. A veronaiakat már 2000 óta erősítő (közben egy idényt volt kölcsönben a SPAL-nál) játékos a Chievónál legenda, de a Veronán túli világ alig vesz róla tudomást. Marcello Lippi 2009-ben egyszer, egy Észak-Írország elleni barátságos meccsre behívta a válogatottba, de sem azelőtt, sem azután nem számolt vele senki a nemzeti csapatnál. Pedig volt már 13 gólos idénye is a Serie A-ban.
2. Francesco Lodi (Genoa) Kivételes bal lába és rúgótechnikája van, pontrúgásokból különösen veszélyes volt. Az elmúlt két idényt Cataniában töltötte, ami pályafutása legeredményesebb időszaka volt, középpályásként is két gólt tudott szerezni két idény alatt. Végigjárta a korosztályos válogatottakat, mindenhol remekelt, de 2006-ban kiöregedett az U21-es válogatottból, a felnőtteknél pedig sohasem kapott lehetőséget. Már 29 éves, de az a típus, aki az idő előre haladtával egyre csak nemesedik.
1.Antonio Di Natale (Udinese) Soha senki nem emlegette Del Pieróval, Tottival, de még Luca Tonival, Vierivel vagy Cassanóval sem egy szinten, noha félelmetes magabiztossággal szállítja a gólokat hosszú évek óta. A Serie A-ban szerzett 158 gólja pedig több mint meggyőző – kellene, hogy legyen. A válogatottban szerzett 11 találatával sem kell szégyenkeznie. Mégis biztosra vehető, hogy Di Natale dicsősége sokkal hamarabb meg fog fakulni visszavonulása után, mint a fent említetteké.
A sorozat első része: Ki a legalulértékeltebb Premier League-játékos?
Ki a legalulértékeltebb Serie A-játékos?


Az élet nem igazságos, még a futballban sem. Egyeseket alaposan túlértékelnek, míg másokat minden érdemük és erőfeszítésük ellenére sohasem tesznek fel az őt megillető polcra. Most ez utóbbiakról lesz szó, összeállítottuk, hogy a négy legnagyobb európai bajnokságban, illetve a magyar pontvadászatban ki az öt leginkább alulértékelt futballista. Másodikként nézzük a Serie A-t.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!