Fotó: vasasfc.hu
A rehabilitáció 13. hetében jársz. Milyen állapotban vagy? – Igen, a műtét óta három hónap telt el és jelenthetem, hogy szobabiciklin már mozoghatok. Rendszeresen járok konditerembe is, ahol láberősítő gyakorlatokat végzek, valamint sok guggolást csinálok. Várhatóan december elejétől már kocoghatok is, majd a 20. héttől, január közepétől, a kapusmunkába is bekapcsolódhatok. Már nagyon várom. Mennyire vagy kapcsolatban a társaiddal? – Természetesen megnézem a mérkőzéseket és figyelemmel követem az eseményeket. Rendszeresen beszélek velük, főleg Nagy Gerivel és Póser Danival. Örülök, hogy Gerinek ilyen jól megy a bajnokságban, kiválóan helyettesít. Igyekszem sokat együtt lenni a csapattal, mert ez erőt ad nekem. Az orvosok szerint, hála Istennek a vártnál gyorsabban gyógyulok. A 15. forduló után listavezetők vagyunk. Hogyan értékeled az eddigi időszakot? – Senki nem várta azt, hogy az 5. forduló óta az élen fogunk állni. Az eddigi kiváló szereplésünk kulcsa talán a jó kezdés volt, ahol kevés gólt kaptunk, ez adott megfelelő lökést arra, hogy jól folytassa a csapat. A legkevesebb, 13 kapott gól azt bizonyítja, hogy ez sikerült. Jó lenne minél tovább a dobogó közelében maradni. A montenegrói válogatott selejtezős küzdelmeit is a pályán kívül kell figyelned. Mi a véleményed a mostani szereplésről? – Igen, sajnos nem tudok tevékeny részese lenni az ottani történéseknek, de nagyon szurkoltam a srácoknak. A legutóbbi világbajnoki selejtező körben a románok elleni döntetlen után Kazahsztán ellen nyertünk 5-0-ra, ahol csak nekünk voltak helyzeteink. A dánok ellen pedig az első félidőben jól játszottunk, a másodikban pedig kivédekezték a támadásokat a válogatott társaim, így 1-0-ra nyertek. Három mérkőzés, hét pont, ez bravúr. Ennek oka részben az új kapitány is, aki egy más típusú rendszert alkalmaz, inkább a kontrákra fektetve a hangsúlyt.
(vasasfc.hu)
