Gérard Depardieu. De az is lehet, hogy Jules Rimet
"Végig olyan hangulata van, mintha hazaérkeztem volna: az összes jelenetet, dialógust mintha már láttam-hallottam volna régi ifjúsági tévéfilmekben, és ha legalább nyolcszor nem mondják benne ilyen felfelé vitt hangsúllyal azt, hogy "Uraim!", akkor egyszer sem. Az is gyerekkorom filmélményeire emlékeztetett, hogy egy kivételével az összes szereplőről el lehet dönteni, hogy jó vagy rossz emberekről van-e szó. A jók: a nemes lelkű Jules Rimet (Gérard Depardieu), a jóságos Cornelis Hirschman (Fisher Stevens), a fáradhatatlan Sepp Blatter (Tim Roth). A rosszak: a nácik, a rasszisták és az angolok. Igen, az angolok, akik eleinte gőgösen lenézik a FIFA-t, utána persze a küszöb alatt kúsznak be, de akkor is ellenszenvesek maradnak, és hiába adnak később egy FIFA-elnököt is Sir Stanley Rous személyében, ő is csak egy modortalan, rasszista, kisszerű fajankó. Egyetlen szereplő van csak, akit nem lehet egyértelműen besorolni egyik oldalra sem, és ez Joao Havelange (Sam Neill): egyfelől jót akar, ám közben árnyalják a karakterét olyanokkal, hogy például a luxusvillája tetején lévő medencében úszkál, miközben Blatter keresné telefonon fontos ügyben, vagy hogy egyenesen istennek képzeli magát, és maffiamódszerekkel irányítja a Családot" — írja Inkei Bence a cink.hu-n. A teljes cikket elolvashatjátok ide kattintva, érdemes!
