Jens Lehmann lerántja a leplet a cetliről

Hogyan történt? Mi történt? Hogyan csinálta? Tényleg előre tudta, hogyan fogják az argentin játékosok lőni a büntetőket? – tették fel sokan a kérdést edzők, szurkolók, játékosok, szakírók a 2006-os németországi világbajnokság Németország–Argentína negyeddöntő mérkőzése után, amin a német válogatott végül büntetőkkel diadalmaskodni tudott – méghozzá Jens Lehmann hathatós közreműködésével.
A találkozó után az egész világot bejárták nemcsak azok a képek, amiken Oliver Kahn bíztatja őt, hanem azok is, amiken tisztán látszik, hogy az Arsenal akkori kapusa minden egyes lövés előtt kivesz valami kis apróságot a sportszárából (ez volt ugye a cetli), pár másodpercig nézegeti, visszateszi, majd beáll a gólvonalra, és várja a lövést. Lehmann akkor két büntetőt is hárított, sőt, amikor nem tudott védeni, akkor is rendre jó irányba mozdult el – állították a szakemberek.
Tessék azonban most megkapaszkodni, mert mítoszrombolás következik. Maga a kapus lesz az, aki elmondja, hogy mennyit is segített neki valójában a cetli. A megjelent életrajzi könyvéből (Ami „A hihetetlen a pályán létezik” címet viseli) a Bild című német lap idéz: „Jött Fabian Ayala. Erősen jobbra – ez állt a neve mellett a papíron. Hárítanom kell. Na de hogyan? Muszáj nekem a leírtakban bízni? Mielőtt elrúgta a labdát, elugrottam – balra. Hogy miért? Fogalmam sincs. Megérzés. Pont a kezeimhez lőtte a labdát…”
Az utolsó lövésre így emlékszik vissza. „Esteban Cambiasso következett. Későn cserélték be, így nem láttam tőle sokat a meccs során. Mit csináljak? Nézem a már strapás állapotban lévő cetlit. Andy (Andreas Köpke, a válogatott kapusedzője – a szerk.), miért tollal írtad rá, ezt nem lehet elolvasni! Ráadásul Cambiasso neve nincs is a listán… Aztán egyszerre csak beugrott valami. Bajnokok Ligája-negyeddöntő, Inter–Villareal, amin az argentin játékos egy szabadrúgást a bal sarokba lőtt. Az elrúgás előtt balra ugrottam el – sikerült, továbbjutottunk!”
A kapus elárulta azt is, hogy eredetileg meg akart szabadulni a papírdarabtól. „Az öltözőben a kezembe akadt. Azt mondtam magamban: Nem sokat segítettél… Összegyűrtem, és már majdnem ki is dobtam, de aztán eszembe jutott, hogy a gyerekek biztosan örülnének neki. Így aztán végül eltettem a cuccaim közé.”
Lehmann többek között még annyit elárult a 2006-os világbajnokság kapcsán, hogy szerinte azért lett végül ő a „Nummer Eins”, és nem Kahn, mert ő maga jobban együtt tudott élni a nyomással, mint a „Titán”, ráadásul szerinte a Bayern München egykori kapusa akkoriban már nem volt a pályafutása csúcsán – ő azonban Angliába való igazolása után még „rá tudott tenni egy lapáttal.”
Forrás: bild.de Lendvay Lajos