A szlovén Birsa győztes gólját ünnepli a Milanban. Magyar játékosból mikor lesz legközelebb Milan-irányító?
Csak egy pillanatfelvétel az európai topligákból:
Szombaton a Genoa-Napoli (0-2) meccset Goran Pandev döntötte el két góljával. A Milan–Sampdoria meccs a Milan irányítója (nem a csere balbekk) Valter Birsa volt, aki a találkozó egyetlen gólját szerezte. A Serie A egyik legjobb játékosa manapság Marek Hamsík, aki az első két fordulóban négy gólt szerzett. A zsinórban harmadik bajnoki címét megnyerni készülő Juventus egyik csatára Mirko Vucsinics. A német Bundesligában öt gólnál tart már Vedad Ibisevic, a Stuttgart játékosa. Az angol Premier League-ben négy meccsen háromszor volt eredményes Gylfi Sigurdsson, a Tottenhamből. A PL egyik élcsapatában, a Mnachester Cityben játszik Stevan Jovetics és Edin Dzeko. Az angol ligában rakétarajtot vett Liverpool alapembere évek óta MartinSkrtel. Arról a Pandevről van szó, aki a kétmilliós lélekszámú Macedónia szülötte. Arról a Birsáról van szó, aki Szlovéniából jött, ahol szintén két millió ember lakik. Arról a Hamsíkról és Skrtelről van szó, akik az öt és félmilliós Szlovákiából érkezett. Arról a Dzekóról és Ibisevicről, akik a négymilliós Bosznia-Hercegovina állampolgárai. Arról a Vucsinicsről és Joveticsről, akik az 598 ezer lakosú Montenegróból valók. Arról a Sigurdssonról, aki a 319 ezer lakosú Izlandról érkezett. Magyarországon tízmillió ember él, a magyar edzők azonban évtizedek óta abban látják a folyamatos sikertelenség okát, hogy nálunk az edzőknek nehéz meríteniük, mert kis ország vagyunk, kevés tehetséges gyerekkel.
Nos, szándékosan nem beszéltünk még arról, hogy milyen játékosai vannak a kétmilliós Uruguaynak Forlántól Suárezen át Cavaniig. Milyen játékosokat ad a Real Madridtól a Manchester Uniteden és Chelsea-n át a Bayern Münchenig a 4 és fél milliós horvát vagy a 9 és fél millió szerb nemzet, és a jórészt 4-5 milliós skandináv országok elit futballistáit sem citáljuk. Pedig velük is lehetne példálózni, mégsem tesszük, tőlük megszoktuk már, hogy jobbak nálunk.
De amíg a miénknél ötször-tízszer kevesebb lakosú Boszniából, Szlovéniából, Macedóniából, Montenegróból is rendre klasszisok, topligák meghatározó játékosai érkeznek, és amíg nekünk 30 éve nem volt világsztárunk és a legjobbunk is csak a Dinamo Moszkvában ingázik a kispad és a pálya között, addig nem illendő a magyar futballt, mint minőségi kategóriát mennyiségi okokkal kimagyarázni.
Eljött az idő, hogy az edzők elismerjék saját felelősségüket a kudarcokban, és azt hogy – már csak a nagy számok törvénye alapján is – ugyanannyi tehetséges gyerek van arányában itt is, mint bárhol máshol, csak éppen szakértelem és intelligencia szükségeltetne ahhoz, hogy kihozzák belőlük a legjobbat. Első lépésnek ezt beismerni jó lenne.
Bodnár Zalán
