Így látták a szerkesztők – a világbajnokság álomcsapata

Íme, a világbajnokság álomcsapata a FourFourTwo szerkesztői szerint: Casillas – S. Ramos, Friedrich, Puyol, F. Coentrao – Schweinsteiger, Sneijder, Iniesta – Müller – Forlán, D. Villa. Kapus Iker Casillas (Spanyolország): a világbajnok válogatott és a Real Madrid hálóőre még csak 29 éves, de a tornán nyújtott teljesítményével végleg a futballtörténelem emblematikus figurájává vált. Az egyenes kieséses szakaszban nem kapott gólt, az egész tornán is összesen kettőt. Amikor kellett, mindig a helyén volt, a döntőben pedig a kevés holland lehetőséget példás magabiztossággal hárította. Ha valaki, ő nagyon megérdemelte, hogy a magasba emelje a világbajnoki trófeát. Védők Sergio Ramos (Spanyolország): Igazi, klasszikus szélső védőt játszott az egész torna alatt, védőfeladatait makulátlanul oldotta meg, felfutásaival pedig folyamatosan részt vett a támadásokban is, az egyik legtöbbet mozgó játékos volt Dél-Afrikában, klasszisteljesítményt nyújtott. Arne Friedrich (Németország): A középső védő posztja a Nationalelfnél hosszú évek óta a csapat rákfenéje volt, Friedrich ráadásul a szélről került be a védelem tengelyébe, Mertesacker mellé. 31 évével a csapat legrutinosabb tagja, ám sokan féltették a Herthával átélt tragikus szezon után. Ám rácáfolt a fanyalgókra, és a fiatal német „újhullámot” elnézve elképzelhető, hogy utolsó világbajnokságán feltette a koronát válogatott szereplésére. Hibátlanul oldotta meg a nem kis védőfeladatát Anglia és Argentína ellen is, ráadásul a negyeddöntőben a kapuba is betalált. A spanyolok elleni meccsen pedig nem tehetett a vereségről. Carles Puyol (Spanyolország): Hosszú évek óta a Barcelona és a spanyol válogatott hátsó alakzatának oszlopa a torzonborz játékos, aki az egész spanyol válogatotthoz hasonlóan, egyénileg is felért a csúcsok csúcsára. Nyert már Bajnokok Ligáját, több spanyol bajnokságot, Európa-bajnokságot, de világbajnokként immáron ő is bekerült a képzeletbeli hírességek csarnokába. Gyakorlatilag hibátlanul oldotta meg védőfeladatait, a németek elleni elődöntőn pedig fejesével feltörte azt a reteszt, amit még a remek David Villának sem sikerült, és megnyitotta az utat a történelmi spanyol siker felé. Fabio Coentrao (Portugália): Ugyan csapata nem jutott messzire a tornán, a fiatal balbekk azonban kiemelkedett a portugál válogatottból. Ifjú kora, és csekély nemzetközi tapasztalata ellenére szemtelen magabiztossággal védekezte le a pályáról Portugália ellenfeleit a csoportban, és nagy lendülettel vett részt a támadásokban is, levéve a terhet a klasszis, de Dél-Afrikában besülő támadókról. A spanyolok elleni nyolcaddöntőben is jól játszott, nem tehetett a gólról, nem tudta egyedül megváltani a világot, de teljesítménye láttán sokan felkapták a fejüket. Középpályások Bastian Schweinsteiger (Németország): Mindent elmond a mostani német válogatottról, hogy a Bayern középpályása 26 évesen a csapat egyik legrutinosabb tagja, több nagy tornát megjárt már. Dél-Afrikában inkább védekező középpályásként kellett helyt állnia, ám a legtöbb meccsen kezébe vette a karmesteri pálcát, és klasszikus irányítóként, tanári játékkal vezette a fiatal német csapat akcióit. Egyetlen gyenge teljesítményét társaihoz hasonlóan a spanyolok ellen nyújtotta – ám az az egy meccs a világbajnoki aranyérmébe került… A harmadik helyet azért összeszedték, a bronzmeccsen pedig Schweinsteiger is újra villogott. Wesley Sneijder (Hollandia): Lenyűgöző szezonon van túl az Internél a helyét megtaláló klasszis középpályás. Bajnokok Ligája-győzelem, majd világbajnoki döntő, nem mellékesen pedig öt gól a tornán. Nagy nyugalommal kijelenthető, hogy a hollandok nélküle nem jutottak volna el a fináléig. Sneijder a vb után a 2010-es Aranylabda-szavazás egyik fő várományosává lépett elő. Andrés Iniesta (Spanyolország): A Barcelona kis középpályása a torna elején sérüléssel bajlódott, majd fokozatosan lendült játékba. Tulajdonképpen a spanyol válogatott az ő teljesítményével megfelelő arányban fejlődött, jutott el a döntőig, és hódította el végül a trófeát. Ebben a hódításban pedig nagy szerepe volt Iniestának, aki remekül játszott, nagy labdákat osztott ki már az egyenes kieséses szakasz elején is, a döntő hosszabbításában szerzett góljával azonban ő is végleg beírta magát a történelemkönyvekbe. Támadók Thomas Müller (Németország): A Bayern még nem egészen 21 éves titánjával egy év alatt álomszerűen megfordult a világ. A bajorok tartalékcsapatából a nagyokhoz felkerülve a Bundesliga-menetelés egyik hősévé lépett elő a zsenge korú támadó, Bajnokok Ligája-döntőt játszott, majd bekerült a válogatottba, ahol a torna alatt szépreményű cseréből azonnal alapemberré nőtte ki magát. Ráadásul öt góljával a gólkirályi címet is besöpörte, és berobbant a világelitbe. Játéka azért is lenyűgöző, mert nem klasszikus befejezőcsatárként szerepel, hanem a center mögött, „árnyékékként” érkezik a kapu elé, ami a futballhistória legnagyobbjait idézi. Diego Forlán (Uruguay): Az Atletico Madrid csatára szintén a 2010-es év egyik legjobbja, klubjával megnyerte az Európa-ligát, Uruguayjal pedig a világbajnokság meglepetését szolgáltatták negyedik helyükkel. Válogatottja végig az egyik legösszeszedettebb, legegységesebb játékot nyújtotta, stabil védekezés párosult kreatív támadójátékkal, Forlán pedig szerzett öt gólt, amiből több is szépségdíjasra sikerült, emellett pedig játékával és viselkedésével is igazi vezére volt a végül meglepetésre a legjobb dél-amerikai válogatottnak. David Villa (Spanyolország): A Barcelona új csatárcsillaga már az Európa-bajnokságon is megmutatta, hogy az igazi klasszisok közt a helye, a dél-afrikai tornán pedig minden társához hasonlóan élete legnagyobb sikerét érte el. Ráadásul húzóembere volt a sztárokban nem szűkölködő Armadának, öt góljával nagyban hozzájárult a döntő eléréséhez, két meccsen is az ő találata jelentette a spanyol továbbjutást. A szerkesztőség a legjobb csapat mellett néhány egyéni díjat is „kiosztott” a torna játékosai között, kiemelve a legjobban és legrosszabbul teljesítő csapatokat, játékosokat. A torna legjobb játékosa: Diego Forlán (Uruguay). Döntésünk ezen a poszton egybecseng a FIFA döntésével. Több kiemelkedő teljesítményt is láthattunk az elődöntős csapatok játékosaitól, Forlán azonban mind közül kiemelkedik azzal, hogy a négyből a legalacsonyabban jegyzett válogatottból jutott a csúcs, és a gólkirályi cím közelébe. Őt sem szabad elfelednünk, ha az év végi Aranylabda-szavazásra gondolunk. A torna legjobb fiatal játékosa: Thomas Müller (Németország). Itt sem tértünk el a FIFA véleményétől, mert teljesen egyértelmű a döntés. A fentebb leírtak ezúttal is igazak a világelitbe berobbanó ifjúra. A torna meglepetéscsapata: Uruguay. Több, az előzetes latolgatásokhoz képest meglepően jól teljesítő csapat is akadt a tornán, akik a csoportban okoztak zavart a nagyok körében, vagy akár az egyenes kieséses szakaszba is eljutottak. Uruguay ugyan a legjobb négy közül a legkönnyebb ágról érkezett az elődöntőbe, ám az, hogy ezt az esélyt ezúttal valóban meg is ragadták, illetve a csapat játékának a képe mindenképpen az egyik legfigyelemreméltóbb teljesítmény a szlovákok továbbjutása, vagy Új-Zéland három döntetlenje mellett. A torna legnagyobb csalódást keltő csapata: Olaszország. Nehéz volt a döntés, hiszen Franciaország ugyanebben a cipőben járt: hagyományos európai klasszis, magasan jegyzett játékosokkal, a végeredmény pedig teljes csőd. Sokat elmond a dél-afrikai világbajnokság alakulásáról, hogy a négy évvel ezelőtti döntősök a csoportból sem jutottak túl. Mindkettőt a teljes kilátástalanság jellemezte, azért esett mégis az olaszokra a választás, mert egyrészt címvédőként buktak el a csoportban, másrészt valamivel könnyebb négyesből kellett volna – kötelezően – továbbjutniuk. A torna legnagyobb csalódást keltő játékosa: Wayne Rooney (Anglia). Itt is nagyon nehéz volt a döntés, hiszen számos klasszis nyújtotta Dél-Afrikában élete talán leggyengébb teljesítményét (Messi, Ribéry, Kaká…). Ám Rooney mindük közül kiemelkedik azzal, hogy klasszikus csatárként egyetlen alkalommal sem volt képes a hálóba találni négy meccs alatt, talán ő mutatta be az elbukó sztárok közül a legnagyobb formahanyatlást, és a legtöbb fórumon gólkirálynak, a torna legjobb játékosának, és világbajnoknak várták a végül idejekorán hazakullogó manchesteri támadót. Boldizsár Márton