Időnként játszott, és nyert az újjáalakuló Fradi

Ferencváros – Paksi FC 2-1 (2-1) Albert stadion, 5000 néző Vezette: Szabó Zs. (Kispál, Viszokai) Ferencváros: Ranilovic – Stockley, Csizmadia, Tutorics, Junior – Tóth B., Maróti, Andrezinho, Sztanics – Rósa – Heinz Paks: Kovács A. – Fiola, Sifter, Szabó J., Csehi – Bartha, Lisztes, Heffler, Sipeki, Vayer – Montvai Cserék: Lisztes helyett Kiss T. a 68. percben, Andrezinho helyett Abdi a 72. percben, Tóth B. helyett Kulcsár D. a 81. percben, Sipeki helyett Palásthy a 83. percben, Bartha helyett Miskolczi a 86. percben, Sztanics helyett Rodenbücher a 87. percben Gólok: Bartha a 7. percben, Heinz a 10. perben, Szabó J. (öngól) a 33. percben Sárga lap: Tutorics 31’, Tóth B. 37’, Csizmadia 67’, Bartha 83’
7. perc: Csehi bal oldali beadására Bartha emelkedett a legjobb ütemben, és védőjét megelőzve, 7 méterről a jobb alsóba bólintott. (0-1) 10. perc: Rósa ugratta ki a középen kilépő Heinzet, akinek első löketét még bravúrral védte Kovács, a kipattanót azonban a cseh támadó, mintegy 10 m-ről a léc alá vágta. (1-1) 24. perc: Heffler lódult meg a saját térfeléről egy megszerzett labdával, a 16-os előterében a bal oldalon érkező Vayerhez passzolt, akinek izomból középre lőtt labdájáról épphogy lemaradt a bevetődő Montvai. 33. perc: Tóth Bence parádés keresztlabdával indította a bal oldalon posztoló Rósát, aki remek csellel húzta meg, beadása túljutott a kivetődő Kovácson, Szabó János pedig meglepetésében a saját kapujába passzolt. (2-1) 44. perc: Fiola lőtt középre jobbról, a remek ütemben felugró Montvai 10 m-ről bólintott, Ranilovic azonban óriási bravúrral mentett. 59. perc: Csehi bal oldali elfutását követően Lisztes találta magát gólhelyzetben az ötösön, de senkitől sem zavartatva eltörte a labdát, így kimaradt az egyenlítési lehetőség. 83. perc: Sztanics bal oldali szabadrúgása után Maróti csúsztatott 9 m-ről, fejese éppen elkerülte a bal alsó sarkot.
Jelentős átalakuláson ment át a nyáron a Ferencváros. A Kaposvárról elcsábított Prukner László mindent elkövetett annak érdekében, hogy egy a szurkolók által szerethetőbb, és a közönség látványosabb játékra vonatkozó igényét kielégítő csapatot építsen. Nos, ennek megfelelően kezdtek a zöld-fehérek a színtárs, de ezúttal „babakékben” pompázó atomvárosiak ellen. A Fradi azonnal magához ragadta a kezdeményezést, a tolnaiak a saját térfelükre szorultak. Ennek ellenére, a 7. percben, teljesen váratlanul, egy védelmi megingást kihasználva, a volt ferencvárosi Bartha László révén ők jutottak vezetéshez. Nem sokáig örülhettek azonban annak, hogy ők szerezték a 2010/11-es szezon első találatát, hiszen a rendkívül agilisan focizó Rósa, Heinz duó koprodukciója után a cseh válogatott egalizált. Az egyenlítéstől még inkább tűzbe jöttek a hazaiak, és továbbra is nagy nyomás alatt tartották a paksiakat. A Fradi középpályásai rengeteget változtatták a helyüket, az éknek jelölt Heinz pedig mind mélységben, mind szélességben sokat mozogva nyitott üres területeket a mögé beinduló társaknak. Szembetűnő volt a cseh támadó harcossága, és kivételes technikai képzettsége. Láthatóan nagyon jól megértették egymást a sokat futó Rósával. Andrezinhót gyanús körülmények között süllyesztették el a vendégvédők a 16-oson belül, Szabó sípja azonban néma maradt. 25 perc után enyhült a Fradi nyomása, így a paksiak előtt is nyílott egy-egy kontralehetőség. Egy ilyen után rá is hozták a frászt a hazai drukkerekre, Montvai azonban épphogy lemaradt egy bal oldali keresztpasszról. Éppen amikor kiegyenlítődni látszott a mezőnyjáték, akkor szerzett vezetést a Fradi. Tóth Bence remek súlypontáthelyezése, és az újjászülető Rósa bal oldali kavargatása végén Szabó János terelte a saját kapujába a labdát. Az első játékrészt egy Montvai-fejes, és egy Ranilovic-bravúr zárta.
A második félidőre elszántan futottak ki a vendégek, a hazaiak pedig megpróbálták folytatni az első félidőben a szurkolók tetszését is elnyerő játékukat. A tolnaiak összeszedettebbé váltak, a Fradi pedig sok passzt rontott a támadóharmadban. A paksiak pedig az ezáltal megkaparintott labdákkal gyorsan átszaladtak a szellős ferencvárosi középpályán, igaz komolyabb izgulnivalója csak egy esetben – Lisztes lehetőségénél – volt a hazai publikumnak. A Paks próbálkozott, feltűnő volt, hogy veszélyes lehetőségeiket (és a góljukat is) a leggyengébb pontnak tűnő Stockley oldalán támadva alakították ki, illetve érték el. Szintén meglepő volt, hogy a magas és jól fejelő Csizmadia, Tutorics duót többször is megtréfálták a levegőben. Az idő előrehaladtával a Fradi nagyobb hangsúlyt fektetett az eredmény megőrzésére, mint előnyének növelésére. És mivel a paksiak törekvése éppen ellentétes volt, és ezáltal jobban fellazultak, jó ötletnek tűnt a fürge és játékügyes Abdi, valamint Kulcsár pályára küldése. A záró tíz percben akadtak is lehetőségek a hazaiak előtt az előny növelésére, de gól már nem esett. A közönség azonban így is rendkívül hálás volt, vastapssal búcsúztatta a 2-1-s győzelmet arató kedvenceit.
Megállapítható, hogy az elmúlt esztendők „angol stílusú” játéka után ezúttal egy a látványos passzjátékra hangsúlyt fektető, a drukkerek igényét sokkal inkább kielégítő futballal próbálkoztak a zöld-fehérek, amely óriási akarattal és harcossággal is párosult. A törekvés, a tudatosság, az elképzelés már jól látható, és biztos, hogy a csapat összecsiszolódásával még látványosabbá, és eredményesebbé válik a Fradi játéka. És akkor újra álmodozhatnak a zöldek vezetői a bűvös tízezres nézőszám eléréséről.
Kis Károly (Paks): Gratulálok a Ferencvárosnak a győzelemhez. Csalódott vagyok, mert úgy érzem, hogy a játék képe és a kidolgozott helyzetek alapján rászolgáltunk volna a döntetlenre. De mivel a helyzeteket kihagytuk, a játékunkért önmagában nem jár pont. Volt tartása a csapatomnak, a Fradi vezetése után nem roppantunk össze, sőt a második félidőben adódtak lehetőségeink. Nagy energiákat mozgósítottunk azért, hogy meglepetést okozzunk, de ez sajnos nem sikerült.
Prukner László (FTC): Örülök a győzelemnek, az első meccs mindig nehéz, különösen egy újjáalakuló csapat számára. Úgy gondolom, látszott, hogy az utóbbi időben megszokottól teljesen eltérő stílusban próbáltunk játszani. Voltak ugyan hibáink mind a védekezést, mind a támadójátékot tekintve, de volt bennünk tartás, amikor hátrányba kerültünk, és tudtunk nyomást gyakorolni a Paksra. Sok munka van a csapatban, ezért arra a szerencsére is rászolgáltunk, amely ezen a meccsen mellénk szegődött.
Brógyai László