Ian Rush

A Liverpool BEK-győztes játékosa megnevezi az igazán jó csatár jellemvonásait. Azt mondják, a csatárok ösztönösek. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megtanulni a góllövést?
Nem. Nyilván mindig vannak dolgok, amiket megtanulhatsz, de ez főként az ösztönökön múlik. Ha elkezdesz gondolkodni, hogy mit csinálj, késő lesz – addigra az ellenfél már megoldotta a dolgot és egy védőnél lesz a labda. Amikor szemben állsz a kapussal, nyugodtnak kell maradnod. Ha túl sokat gondolkodsz, garantálhatom, hogy túl sok időt vesztesz. Túl sok minden megy át a fejeden és rossz döntéseket hozol. De a játékosok fejlődhetnek, nem?
Egy 200.000 fontos játékosból jó munkával csinálhatsz egy kétmilliósat. Gérard Houllier csatáredzőként alkalmazott a Liverpoolnál, ahol Michael Owennel dolgoztam együtt. Ő már egy topcsatár volt, de égett a tanulási vágytól. Egy olyan valakivel, mint Owen, aki egy nagyon jó játékos, csak fél százalékos fejlődést érhetsz el. De akkor is a munkádat végzed. Egy játékos egyfolytában tanul. Úgy hiszem, amíg el nem éred a harmincat, a gyengeségeiden dolgozol. Harminc után az erősségeid jönnek – tudod, miben vagy jó és megpróbálod a legjobbat kihozni belőle. Ahogy öregebbé válsz, többet tanulsz az ellenfélről és a játékról. Úgy érzem, hogy amíg el nem mentem a Juventusba (1987–1988-ban), én csak egy góllövő voltam. Amikor visszatértem Olaszországból, egy jobb, teljesebb játékosként érkeztem, mert többet kellett dolgoznom a tizenhatoson kívül. Mire felhagysz a játékkal, mindent tudsz róla – akkor aztán újrakezdheted az egészet az edzőséggel. Mire van szükség ahhoz, hogy valaki klasszis csatár legyen?
A legfontosabb, hogy ne félj. Ne félj a hibázástól. Minden az önbizalomtól függ. Türelem. Ha egy védővel vagy egy kapussal állsz szemben, próbálj kivárni az utolsó pillanatig, hogy ő tegye meg a „lépést”. Amikor megtette, te jössz. Mentális keménység. Képesnek kell lenned elviselni a kritikát, amikor nem szerzel gólt. Masszív helyezkedés. Még akkor is, ha csak néhány lépést teszel meg, gyakran találsz majd védőket, akik állnak és megjelölik a területüket, a labdát figyelve. Szóval egy kis séta után megtalálod a saját helyed. Aztán, ha jön a labda, gyorsan kell mozognod. A sebesség most még fontosabb, de enélkül is találsz kiváló csatárokat. Nekik más eszközeik vannak: a másodperc töredéke alatt döntenek, gyorsabban, mint az átlag – az első pár méter a fejedben van. Nincs értelme rohadt gyorsnak lenni, ha nem tudsz vele mit kezdeni; ez az, amit szintén megtanulsz! Hogy maradt ilyen sokáig az elitben?
Az erősségeid legjavát kell nyújtani: én gyors voltam és jól megértettük egymást Kenny Dalglish-sal, de a legfontosabb, hogy kihoztuk a legjobbat az erősségeinkből, ami alapvetően a helyezkedés volt. Egy edző bármit megtehet érted, de amikor a pályán kapod meg a labdát, minden megváltozhat. A különbség a győzelem és vereség között az alkalmazkodás és az, hogy ezt a leggyorsabban csináld – ez múlik a helyezkedésen. A legjobb csatárok gyorsabban alkalmazkodnak és gondolkodnak, mint bárki más. Torres ezt csinálja most Liverpoolban. Nagyon gyorsan alkalmazkodott és, amit szeretek benne, az az, hogy nem ad időt a védőknek, hogy pihenjenek a labdán. Ha ehhez hasonlóan játszol, tízből ötször kimegy a labda és visszaszerzed. Elvégezted a munkád. Persze nem kell így játszanod, ez attól függ, hogy melyik csapatban vagy. Ismert volt arról, hogy fent védekezett. Milyen fontos ez?
Nagyon, ha a csapatért játszol. Ugyanakkor szerintem vannak olyan csatárok, akik boldogok, ha gólt lőnek, független attól, hogy nyernek, ikszelnek vagy vesztenek. Thierry Henry például. De én a Liverpoolnál nevelkedtem, megtanultam, hogy a csapat az első, a gól a második. Az volt a dolgom, hogy megnehezítsem az ellenfél dolgát. Ha meg tudtam szerezni a labdát, közelebb mentem a védőhöz, ami könnyebbé tehette a középpályás dolgát, aki ugyanezt tette volna a védőért. Ha jól csinálod ezt, a kapus remélhetőleg labdába se ér. Csapatként dolgoztunk. A csatároknak annyiszor kéne labdába érni, ahányszor csak tudnak?
Nem vagyok biztos ebben. A jó csatárnak jó lesz az első labdaérintése. Nem igazán hiszem, hogy az érintések száma számítana. Hogy segít egy olyan csatárnak, aki elvesztette az önbizalmát?
Edzőként biztosnak kell lenned benne, hogy megadod a bizalmat a csatároknak, hogy menjenek és tegyék a dolguk. Itt jön képbe a labdaérintés – de ha az önbizalom elszáll, az edző csak egy dolgot tehet: együtt dolgozik a csatárral és visszatérnek az alapokhoz. Egy csatárnak nincs jobb, mint berúgni a labdát a hálóba, így az edzőpályán kapus nélkül kezdesz, odapasszolod hozzá a labdát és hagyod, hogy gólt lőjön. Aztán kiteszed a bábukat, majd beküldöd a kapust és az önbizalom visszatér. Ilyenkor a személyes edzés fontosabb, mint bármikor máskor. Houllier azt mondta a játékosoknak, hogy nekik vannak a legjobb képességeik, a legjobb pályáik és a legjobb edzőjük – így nincs mentség, teljesíteni kell. De a végén ez is az önbizalomról szól. Gyakorolta a sarokra célzást?
Mindig. És most erről tartok előadásokat. Tennék egy bábut egy yardra a kapufa mellé és a kettő között próbálnám átlőni a labdát. Ha csak belerúgsz a labdába, 50 százalék esélyed van a gólszerzésre. Ha a sarokra célzol, 70–80 százalék az esélye, hogy betalálsz. Persze tudnod kell, hogy mikor „bikázd meg” a labdát és mikor csavarj, mert a kapus tudni fogja a csatár játékát és neked biztosnak kell lenned, hogy összezavarod a gondolatait. Hogyan eddz egy csatárt?
A Liverpoolnál sajátosan dolgoztunk. Az előszezonban az általános helyezkedésen és a leseken volt a hangsúly általában – jó, amikor ezt a meccsen viszontlátod. Amikor a szezon kezdődött, megnéztük, hogy az ellenfél hol erős és hol gyenge – így, ha egy olyan csapattal játszottunk, aki gyenge volt a baloldalon, akkor olyan taktikát alkalmaztunk, ahol a csatárok „lemásztak a védők hátáról” és kimentek a szélre. Adj a csatároknak önbizalmat a befejezéshez és megkapják a megfelelő helyzeteket – számomra ez nem szólt másról, mint elszakadni a védőtől a tudta nélkül. Ez egyszerű, mikor megszerzed a labdát, de egy csatárnak labda nélkül kéne a legveszélyesebbnek lennie, mert mindenki más a labdát nézi. Ön a felelős a walesi FA grassroot edzéseiért. Ez gyerekekkel való munka?
Ha fiatal korukban meg tudod tanítani őket a helyezkedésre, fél-egy éven belül automatikusan passzolnak és mozognak majd a pályán. Akkor a következő szintre léphetnek. Klasszis játékosokat könnyebb edzeni, mert ők szívesen tanulnak. A gyerekeknél probléma lehet a koncentrációval. Fontos, hogy felrázd és jó útra tereld őket, így amikor 17 vagy 18 évesen csatlakoznak egy klubhoz, nem fogja őket sokkolni a rendszer: megmutatod nekik, hogy milyen profinak lenni, aztán, hogy az edző mit fog szeretni. A gyerekek kétségbeeshetnek, amikor kihagynak egy helyzetet, félnek a hibáktól. Meg kéne nézniük Michael Owent. Kihagy kilenc helyzetet, de tizedikre gólt lő, és ez nem nyugtalanítja őt.
Forrás: fourfourtwo.com
Fordította: Csóka Bence