A Ferencváros játékosai így ünnepelték a továbbjutást és a BL-főtáblát (fotó: magyarfutball.hu)
A fiatalabb generációnak két dolog miatt kéne éreznie a Ferencváros tettének a súlyát: az egyik, hogy a futball-ősz alatt a tévében és az újságokban máig vissza-visszatérő téma az Anderlecht elleni párharc és a hősies továbbjutás, a másik, hogy hasonlót azóta csak a Debrecen tudott végrehajtani. Igaz – nem bántva ezzel a Lokit – ezt a bravúrt illene más kategóriába helyezni, hiszen 2009-ben már régen 32 csapat vetélkedett a BL-csoportkörben, s az ott teljesített nulla pont és mínusz 14-es gólkülönbség mindenről árulkodik, csak éppen diadalmenetről nem. És hát azt is jól tudjuk, hogy mostanra nemhogy a telet, de az őszt sem élik meg kupacsapataink… Két évtizede a belga bajnok Anderlechten keresztül vezetett az út az európai klubfutball legnagyobb színpadára, de ez csak leírva volt ilyen egyszerű, mert az előjelek nem a Fradi továbbjutását sejtették. Telek András az FFT megkeresésére így emlékezett vissza a felkészülés pillanataira: „Egymás között éreztük, hogy nagyon jól igazolt a csapat, és nagyon együtt vagyunk. A bajnokság ugyan nem úgy indult, ahogy szerettük volna, de az akkori Ferencvárosban nagyon kreatív futballisták szerepeltek, akik ha kellett, küzdeni is tudtak.” Az első, brüsszeli mérkőzést Zoran Kuntics döntötte el az 58. percben, ezzel a Fradi előnyből indult neki az augusztus 23-i visszavágónak amelyet egy ország várt lélegzetvisszafojtva. A második mérkőzésen elért 1-1-es végeredmény pedig szavatolta, hogy a Novák Dezső vezette Ferencváros bejutott a 16-os főtáblára, ahol később az Ajax, a Real Madrid és a Grasshoppers előkelő társaságában öt pontot is tudott szerezni, és a csoport harmadik helyén zárt. Ám ne higgyék, hogy Telek Andrásnak a Real Madrid vagy az Ajax elleni mérkőzések jelentették a non plus ultrát: „Bennem a belgák elleni két meccs ragadt meg a legjobban, mert talán ekkor játszottam a legjobban az egész sorozat és a pályafutásom alatt. Visszanézve a meccseket ez egy nagyon jó kis párharc volt, és nem a szerencsének köszönhettük, hogy sikerült továbbjutnunk. Megérdemeltük” – mondta, és emlékeztetett arra is, hogy neki később a szlovák FC Kassával még egyszer sikerült bejutnia a BL-főtáblára. A húszéves évfordulónak szóló nosztalgiázásról annyit, hogy Telek András nem nagyon él ilyenekkel, hiszen a gyerekek mellett nincsen rá ideje: „Őszintén megmondom, csak egyszer-kétszer néztem vissza a mérkőzéseket. Nem vagyok annyira nosztalgikus típus, a gyerekek eléggé lekötnek ahhoz, hogy inkább a jelenben éljek. Most is szívesebben nézem a bajnoki, a BL- és az Európa-liga-meccseket, mint a régebbi találkozókat.” Bajnokok Ligája-selejtező, első mérkőzés (1995. augusztus 9.): Anderlecht–Ferencváros 0-1 (0-0) Brüsszel, Constant van den Stock-stadion, 15 000 néző, Vezette: Krug (német) Gól: Kuntics (58.) Anderlecht: De Vlieger – Crasson (Haagdoren, 52.), Grün, Doll, Babayaro, Preko, Zetterberg (B. Versavel, 67.), Karagiannis, Walem, Boffin, De Bilde. Edző: Herbert Neumann. Ferencváros: Hajdu – Simon, Telek, Kuznyecov, Páling, Nyilas, Albert (Vincze O., 82.), Lisztes, Kecskés, Kopunovic (Zavadszky, 90.), Kuntic (Nagy Zs., 78.). Edző: Novák Dezső.
Bajnokok Ligája-selejtező, visszavágó (1995. augusztus 23.): Ferencváros–Anderlecht 1-1 (0-0) Budapest, Üllői út, 18 000 néző, Vezette: Mottram (skót) Gól: Kopunovics (50.) ill. De Bilde (65.) Ferencváros: Hajdu – Simon, Telek, Kuznyecov, Páling, Vincze O. (Zavadszky, 73.), Nyilas, Lisztes, Kecskés, Kopunovics (Nagy Zs., 59.), Kuntics. Edző: Novák Dezső Anderlecht: De Wilde – Crasson (Haagdoren, 58.), Grün, Doll, Babayaro, Karagiannis (Bosman, 86.), Versavel (Zetterberg, 58.), Walem, Boffin, Preko, De Bilde. Edző: Raymond Goethals
Tóthpál Zoltán
